2008. december 22., hétfő
2008. december 18., csütörtök
csütörtök
Na a mai biosz tz-ből se lett semmi. Legalább harmadjára próbálom megírni, de mindig elmarad.
Jól van, máskor szoktam örülni, ha elmarad egy doga, na de ezt a témát ( lipidek, aminosavak, fehérjék) szeptember végén kezdtük...
Szóval majd január 5-én írjuk.:)
Már csak 1 nap suli:)
Holnap jön haza Barbi Budáról:)
Jól van, máskor szoktam örülni, ha elmarad egy doga, na de ezt a témát ( lipidek, aminosavak, fehérjék) szeptember végén kezdtük...
Szóval majd január 5-én írjuk.:)
Már csak 1 nap suli:)
Holnap jön haza Barbi Budáról:)
2008. december 16., kedd
szünet előtti utolsó hét:)
Ma este színházba megyek. Kíváncsi vagyok az előadásra. A címe: Disznójáték
Este 7kor kezdődik, 11-re itthon is leszek:)
Holnap tételmondás magyarból.
Ma megírtam a 2. matek dogámat (szeptember óta). Sorozatok, kamatos kamat...nem tetszik ez nekem.
Azért remélem jól sikerült:)
Este 7kor kezdődik, 11-re itthon is leszek:)
Holnap tételmondás magyarból.
Ma megírtam a 2. matek dogámat (szeptember óta). Sorozatok, kamatos kamat...nem tetszik ez nekem.
Azért remélem jól sikerült:)
2008. december 12., péntek
változások
A múltkor megnéztem apa blogját.
A blogomról írt véleménye : "eléggé képies"
Szóval elhatároztam, hogy azért sem ilyen lesz a blogom:)
Bár nagyon szeretem a képeket,
megpróbálok minél több szöveget közzé tenni a hétköznapjaimról.
A blogomról írt véleménye : "eléggé képies"
Szóval elhatároztam, hogy azért sem ilyen lesz a blogom:)
Bár nagyon szeretem a képeket,
megpróbálok minél több szöveget közzé tenni a hétköznapjaimról.
Kresz:)
2008. december 9. délelőtt 10:30
Már nagyon vártam, de nem azért mert olyan biztos voltam benne, hogy sikerülni fog...
csak jó lett volna már túl lenni rajta:)
Aztán a nagy izgalomban torokgyulladásom lett és lázasan mentem el vizsgázni.
Talán nem kell leírnom milyen lehetett.
De mindezeknek ellenére átmentem, a 75-ből 67 pontom lett.
Nagyon örülök neki!!!:D
Tehát mivel beteg lettem másnap elmentem az orvoshoz. Megállapította, hogy csúnyán piros a torkom, ezért kiírt egész hétre.
Megkérdezte, hogy nem köhögök-e. Én büszkén válaszoltam: Nem.
Csak hogy tudjátok, ahogy haza értem elkezdtem köhögni.
Azóta szedem a gyógyszerem, szörnyű íze van, de már csak 15 db van a 20-ból! :D
Ja, azt még nem is írtam, hogy ebben a félévben 3x voltam már beteg.
1x szeptemberben, 1x novemberben, 1x decemberben:)
Remélem 1 jó ideig nem kell orvoshoz menjek!!!
Már nagyon vártam, de nem azért mert olyan biztos voltam benne, hogy sikerülni fog...
csak jó lett volna már túl lenni rajta:)
Aztán a nagy izgalomban torokgyulladásom lett és lázasan mentem el vizsgázni.
Talán nem kell leírnom milyen lehetett.
De mindezeknek ellenére átmentem, a 75-ből 67 pontom lett.
Nagyon örülök neki!!!:D
Tehát mivel beteg lettem másnap elmentem az orvoshoz. Megállapította, hogy csúnyán piros a torkom, ezért kiírt egész hétre.
Megkérdezte, hogy nem köhögök-e. Én büszkén válaszoltam: Nem.
Csak hogy tudjátok, ahogy haza értem elkezdtem köhögni.
Azóta szedem a gyógyszerem, szörnyű íze van, de már csak 15 db van a 20-ból! :D
Ja, azt még nem is írtam, hogy ebben a félévben 3x voltam már beteg.
1x szeptemberben, 1x novemberben, 1x decemberben:)
Remélem 1 jó ideig nem kell orvoshoz menjek!!!
2008. november 11., kedd
Történet egy lelkészről
Egy kicsit régen írtam már, de most olvastam ezt a történetet a gyülekezeti honlapunkon és nagyon elgondolkoztatott! Gondoltam felrakom ide, hogy ti is tanulhassatok belőle:)
Remélem lesz türelmetek elolvasni!:)
Egy történet: Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral több pénzt adott vissza.
Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsiny összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben.
Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: Tessék, egy kicsit többet adott vissza.
A sofőr rámosolygott és azt mondta: Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Azon gondolkodtam mostanában, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, de nem tudtam, melyiket válasszam. Azt szerettem volna megtudni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza. Azt hiszem már döntöttem.
Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyeddollárosért.
A történet tanulságos. Látják-e rajtunk is az emberek, hogy Isten gyermekei vagyunk? Becsületesen élünk a hétköznapokban?
Remélem lesz türelmetek elolvasni!:)
Egy történet: Néhány évvel ezelőtt egy lelkész Houstonból, Texasba költözött. Néhány héttel az érkezése után, egy alkalommal a belvárosba kellett mennie. Amikor a buszon leült észrevette, hogy a sofőr negyed dollárral több pénzt adott vissza.
Elkezdett gondolkodni, hogy mit tegyen, és arra az elhatározásra jutott, hogy visszaadja a pénzt. Hiszen bűn lenne megtartani. Aztán egy másik gondolat fogant meg fejében: Óh, felejtsd már el, hiszen ez csak negyed dollár. Ki törődik egy ilyen kis összeggel? A buszvállalat amúgy is túl sokat kér az utazásért, nem fog nekik hiányozni ez a kicsiny összeg. Fogadd el, mint Isten ajándékát és maradj csöndben.
Mikor a megállóba értek, ahol a lelkésznek le kellett szállnia, egy pillanatra megállt az ajtóban, majd a negyed dollárt a buszvezető felé nyújtotta, és azt mondta: Tessék, egy kicsit többet adott vissza.
A sofőr rámosolygott és azt mondta: Köszönöm! Maga a városi, új lelkész, ugye? Azon gondolkodtam mostanában, hogy el kellene járnom valahova gyülekezetbe, de nem tudtam, melyiket válasszam. Azt szerettem volna megtudni, hogy mit tesz, ha rosszul adok vissza. Azt hiszem már döntöttem.
Amikor a lelkész leszállt a buszról, a legközelebbi villanypóznához botorkált, és bele kapaszkodva csak annyit tudott mondani: Ó, Istenem, majdnem eladtam a Fiadat egy negyeddollárosért.
A történet tanulságos. Látják-e rajtunk is az emberek, hogy Isten gyermekei vagyunk? Becsületesen élünk a hétköznapokban?
2008. október 31., péntek
2008. október 30., csütörtök
Egy jól sikrült kép:)
Hát igen...ez a hugom (és én) :D
Az ő ötlete volt ilyen színesre csinálni ezt a képet...
azért nem lett rossz:)
Ezeket hallgassátok:)
http://www.youtube.com/watch?v=Jq2fZBXesXc
http://www.youtube.com/watch?v=EazRNX_Na7o
http://www.youtube.com/watch?v=UU593EjP3QY
http://www.youtube.com/watch?v=cBVrD419Aoo
Na jó, most már elég...:)Ezeket nagyon szeretem.
http://www.youtube.com/watch?v=Jq2fZBXesXc
http://www.youtube.com/watch?v=EazRNX_Na7o
http://www.youtube.com/watch?v=UU593EjP3QY
http://www.youtube.com/watch?v=cBVrD419Aoo
Na jó, most már elég...:)Ezeket nagyon szeretem.
Nahát...az első kép amit felrakok.De sikerült:)Mostanában készült, fényképezős kedvünkben voltunk:)kicsit megszerkeztettem, aztán ez jött ki belőle. De azért sztem jó lett:)
Tehát a képen a legkisebb hugom, a legkisebb öcsim és én vagyok!
Livi! Ha ráérsz, írhatsz hozzá véleményt, hozzászólást:)
Még ötletet is elfogadok:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)