hála...

...van a szívemben, hogy eltelt ez az egy év.
Sokat változtam, formált Budapest, az iskola, a szobatársak, a gyülekezet, az ifi, és végül de nem utolsó sorban Isten.
Voltak nehezebb és könnyebb időszakok. Távol a családtól, az otthonomtól. Ilyenkor olyan jól esett a pestiek nagy nagy nagy szeretete! Főleg a József utcai barátok. Köszönöm Nektek! Mindig jókor voltatok velem. :)
És az a sok bátorítás, amit otthonról kaptam...csak egy friss példát: pszichológia vizsga..nehéz téma. egy szót sem értek. felhívom Apát, hogy nem bírom, értelmetlen az egész, nem fog menni. és akkor magyarázott és magyarázott. tudta és értette! :D és segített. olyan jól esett. és büszke voltam, hogy mennyire sokrétű a tudása. :)
Az a rengeteg finomság, amit Anya, Mamiék, meg mikor ki küldött. Feldobták az itt töltött időt.
A beszélgetések a számomra nagyon fontosakkal...
Kata és Adri, akik mindig itt voltak pár lépésre tőlem...sok vidámság együtt...holdfogyatkozássnézés együtt...citromos, narancsos, grapefruitos, almás finomság. :P Jövőre ugyanitt :)
És jöjjön egy gyönyörű ének...

kedvesek

Nekem vannak a legjobb szobatársaim!!! :)
Ezek a képek egy spontán kiruccanásunk alatt készültek a Szabadság hídon. Gyönyörű volt. :)

lassan

de biztosan haladok utolsó, és egyben legnehezebb vizsgáim felé. A mai nap teljes mértékben a tanulásé volt. Nem voltam sehol. Több, mint 30 fok volt a szobában, kint is. Szeretem a napsütést, de ma emiatt kikeltem magamból. Persze ezzel nem ment jobban a tanulás. Úgy éreztem, menten elolvadok. De nem adtam fel.
Ma kaptam egy igeverset sms-ben: "Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el." Ézsaiás 40:30-31
És megjött a felmentősereg egy nagy adag erős szél formájában. Jól esik a nyitott ablaknál tanulni, ahogy a szél fújja a hajam...és jól esik az is, hogy Isten még erről is gondoskodik. Elvette az álmosságomat, és most a jó időben ad erőt a tanulásra. (23:32 a jelen óraállás :P)
Hálás vagyok ezért!

holtpont, de van kiút :)

most szükségem van erre..mármint, hogy írjak. Engedtem magamnak 20:30-ig egy kis szusszanásnyi időt a pihenésre. Holnap vizsgázom fejlődés- és neveléslélektanból. Nagy falat. Igazán az. De haladok, mindig csak egy lépéssel előre. Mint az énekben. :)
Egy hét múlva ilyenkor már végzek az első egyetemista évemmel. Nagy dolog ez. Egy évvel ezelőtt az érettségi volt az elképzelhető legnagyobb megmérettetés. És most tessék. Itt van ez a gyönyörűséges egy hónap félévente. :D
Régen írtam már ide, talán a családi blog miatt is, de úgy gondolom, ezentúl ismét idelátogatok sűrűbben, és talán írok olyan dolgokat, amik inkább ide valók egy személyes blogba. Szeretném, ha ezek az élményeim számotokra is építőek, tanulságosak lennének. Szívesen veszem a visszajelzéseteket is! :)
És hallgassátok ezt az igazán bátorító éneket, ami most a következő, és egyben utolsó 7 vizsgás napomban különösen is végig fog kísérni. :) Segít a kitartásban, segítsen Nektek is!