Ez az idei békési konferencia címe. Sok sok fiatalt várunk, már az előkészületeket is nagyon élvezzük. :)
És az az érdekes, hogy mostanában én is ezt élem...hogy újra és újra meglepődök azon, hogy Istennek milyen forgatókönyve van az én életemre.
Sokszor elképzelem, milyen is lesz egy-egy napom. Aztán egyszer csak másképpen alakulnak a dolgok.
Így volt ez ma is. Legszívesebben beteget jelentettem volna. Egész napos gyakorlat várt.
Reggel mentem. Fél 8ra. Ellátogattunk a Vígszínházba, körbejártuk, felmehettünk a színpadra, énekeltünk is. Kíváncsi voltam, milyen lehet a Petős gyerekekkel babakocsival-gyalog közlekedni busszal, villamossal. Szuper volt. :D
Rendkívül fáradtak voltunk utána, és még nem volt vége a napnak. Ebéd. És amíg a gyerekek aludtak, készültem a délutáni mozgásfejlesztő foglalkozásra, amit ma nekem kellett tartani. Féltem tőle. Ez volt az utolsó lehetőségem a jövő hét keddi vizsga előtt.
Sok minden nem úgy alakult a foglalkozás alatt, mint ahogy azt elterveztem...(és itt jön Isten forgatókönyve)
De a gyerekek ott maradtak a helyükön, többnyire (!! és ez már jónak számít :D ) csinálták a feladatokat és figyeltek rám. Olyan aranyosak. :)
A gyakorlatvezetőm nézte végig, és este értékelt. Ettől tartottam. Kritikus, de jószívű. :) És Isten annyira tudta, hogy nekem most nem kemény kritikára van szükségem, hanem bátorításra. És megkaptam. Jó tanácsokat kaptam, és még dicséretet is. Hála volt a szívemben. Jobb az, sokkal jobb, amikor Isten írja a forgatókönyvet. :)
1 megjegyzés:
Örülök, hogy így tapasztaltad :-)
Megjegyzés küldése