Vendégvárás

Mind a ketten (Danival) nagyon szeretünk vendégeskedni. :) Megvan az az idő is, amikor csak ketten vagyunk. És nagy szükség van arra. De olyan jó érzés, amikor mások jönnek hozzánk, beszélgetünk, együtt vagyunk, jól érezzük magunkat (és ez nálunk nagy örömünkre nagyon gyakori).
Ma egész nap egyedül voltam itthon, mert Dani dolgozik. Örültem, amikor egy kedves ismerős felhívott, mert hallotta, hogy egyedül vagyok, és hogy itt van Pesten, feljönne hozzám. :) Van még mit csinálni ma, de jó, hogy lesz társaságom.
Ismét sűrű, de jó hétvége. :)

a felhők mögött süt a nap

Sokszor jár ez a fejemben. Főleg, mióta olyan borongós az időjárás errefelé. Úgy várom már a napsütést, a kabát nélküli időt. Olyan könnyen befolyásol engem az időjárás, hogy jajj. :P Nehéz jókedvűen ébredni, ha az ablakon kinézve az ember nem lát mást, csak zuhogó esőt. Szinte már bent fázom. :)
Mindezek ellenére jó itt nekünk Budapesten. Szeretünk itt élni a kis lakásunkban. Igaz, a suli és a munka miatt mostanában szinte csak este találkozunk, de azt az időt igyekszünk tartalmasan eltölteni. Milyen jó lesz majd, ha már sétálni is kimehetünk a szabadba. :)
Jöhetnek az újabb képek is...majd...ezek az ősszel készültek. Egy kis nosztalgia. Azon a napon voltunk 1 hónapos házasok. Azóta eltelt már egy kis idő...:)

Az elmúlt hétvégén Szegeden voltunk ifi konferencián. A "Kapcsolatok" volt a téma. Aktuális nagyon...
Egybekötöttük rokonlátogatással, remek vendéglátóink voltak. Innen is köszönet nekik mindenért :)
A napokban (is) az a stratégiám, hogy megpróbálom nem elengedni magam, nem panaszkodni a fáradtság miatt...nem is olyan könnyű. :) Helyette mondjuk inkább azon agyalok, hogyan tudnék Daninak valamivel örömet szerezni. Ez minden napra jó motiváció. :) Ma pl sikerült hamarabb hazajönnöm a suliból (ritka esetek egyike), és így elkészült az ebéd, mire ő hazaért. Jó volt látni, milyen jólesett neki. Az életünk apró örömei...ha nem lennének...
Jó tapasztalni, hogy Isten velünk van, bármilyen helyzetben is vagyunk. :)

frissítem :)

Itt egy tavaszváró kép itthonról. Az itthon most már Budapest 10. kerülete, szeretem. :)
Éppen pár hete kezdtem egy nehéz félévet a Petőben, csiszolgat rendesen. Sok a feladat, nagy, és egyre nagyobb a felelősség is, itthon vár a házimunka, de még mindig úgy gondolom, hogy itt a helyem.
Hogy miért is kezdek neki újból a bejegyzéseknek? Jólesik írni. Ha csak pár sort is. Ez egyfajta pár perces kikapcsolódás is, egy-egy zsúfolt nap után.
Szeretném, ha más is épülhetne ezek által. :)

kitartani

Ez a jelszó, különösképpen a következő héten. (és persze még utána, de most szépen csak sorban...:P )
Ez a félév egy kissé zavaros lett, a mi hibánkon kívül. Hirtelen jött változások a vizsgákkal kapcsolatban, gyors beadandók, stb. Éppen mondtam is, hogy emberileg nézve ez a vizsgaidőszak nem éppen teljesíthető így. De milyen jó, hogy nem magamra kell néznem, hanem van Akire nézhetek. :)
Rengeteget kell tanulnom, amit már el is kezdtem, de jelenleg nem látom az alagút végét...
Van egy rossz szokásom: a halogatás. Ez nekem minden nap harc. Nagyon kemény harc. Kérlek, ha eszetekbe jutok, imádkozzatok értem, hogy képes legyek elvégezni a minden napra kitűzött feladatomat. Nem lesz könnyű ez az egy hónap, de hiszem, hogy Isten nem véletlen tervezte így. Sokat tanulok belőle, az biztos.
Legyen áldott hetetek!

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége,  mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Filippi 4:6-7

Amikor Isten írja a forgatókönyvet

Ez volt az ifi konferenciánk alcíme. Nem sok előadáson tudtam bent lenni, de azt hiszem most sokszor eszembe jut ez az egy mondat. Amikor Isten írja a forgatókönyvet.
Szeretek tervezni. Előre tervezni. És mostanában tanulom, milyen az, amikor valami keresztül húzza a terveimet. Tudom, hogy Isten tanít engem ezek által, de néha azért nagyon-nagyon nem könnyű. Kilépni a biztonságosból a bizonytalanba.
És akkor ilyenkor eszembe jut a bemerítésemre kapott igeversem.
"Mert csak én tudom mi a tervem veletek..."
Gondolom, nem csak én vagyok így ezzel. Bízzátok ti is Istenre minden dolgotokat. Akkor még a váratlan helyzetek is könnyebben kezelhetők lesznek. :) Minden nap egy újabb lehetőség erre... Legalábbis én így tapasztalom.

mai tanulság

Amikor Isten írja a forgatókönyvet...

Ez az idei békési konferencia címe. Sok sok fiatalt várunk, már az előkészületeket is nagyon élvezzük. :)

És az az érdekes, hogy mostanában én is ezt élem...hogy újra és újra meglepődök azon, hogy Istennek milyen forgatókönyve van az én életemre.

Sokszor elképzelem, milyen is lesz egy-egy napom. Aztán egyszer csak másképpen alakulnak a dolgok.

Így volt ez ma is. Legszívesebben beteget jelentettem volna. Egész napos gyakorlat várt.

Reggel mentem. Fél 8ra. Ellátogattunk a Vígszínházba, körbejártuk, felmehettünk a színpadra, énekeltünk is. Kíváncsi voltam, milyen lehet a Petős gyerekekkel babakocsival-gyalog közlekedni busszal, villamossal. Szuper volt. :D

Rendkívül fáradtak voltunk utána, és még nem volt vége a napnak. Ebéd. És amíg a gyerekek aludtak, készültem a délutáni mozgásfejlesztő foglalkozásra, amit ma nekem kellett tartani. Féltem tőle. Ez volt az utolsó lehetőségem a jövő hét keddi vizsga előtt.

Sok minden nem úgy alakult a foglalkozás alatt, mint ahogy azt elterveztem...(és itt jön Isten forgatókönyve)

De a gyerekek ott maradtak a helyükön, többnyire (!! és ez már jónak számít :D ) csinálták a feladatokat és figyeltek rám. Olyan aranyosak. :)

A gyakorlatvezetőm nézte végig, és este értékelt. Ettől tartottam. Kritikus, de jószívű. :) És Isten annyira tudta, hogy nekem most nem kemény kritikára van szükségem, hanem bátorításra. És megkaptam. Jó tanácsokat kaptam, és még dicséretet is. Hála volt a szívemben. Jobb az, sokkal jobb, amikor Isten írja a forgatókönyvet. :)

a legjobb döntés

Az elmúlt hetekben úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan történnek az események. Döntéseket kell hozni, vállalni kell az azzal járó következményeket, kockázatot. Isten nagyon tanít engem ezek által. Van olyan, amikor nem tűnik olyan nehéznek, és van amikor kifejezetten az.

De nincs annál jobb, mint amikor egyértelműen látszik Isten vezetése. Mint például ma este. Mai Ige olvasása közben, éppen elalvás előtt. :)

„Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád” (Jób 22:21 Károli)

A makacs kísértéseket és nyomasztó problémákat legyőzi Krisztus, abban a pillanatban, amikor megadjuk magunkat neki. Amikor Józsué Jerikó falai alá érkezett, Istennel találkozott, leborult és dicsőítette őt, feladta saját terveit, és ezt mondta: „Mit akar mondani szolgájának az én Uram?” (Józsué 5:14) Józsué megadása látványos győzelemhez vezetett.

A győzelmet a megadás hozza el! A megadástól nem gyengék, hanem erősek leszünk.

Végül mindenki megadja magát valaminek. Ha nem Istennek, akkor megadjuk magunkat mások véleményének és elvárásainak, a pénznek, a keserűségnek és haragnak, a félelemnek, vágyainknak vagy az énünknek. Szabadon megválaszthatjuk, hogy minek adjuk meg magunkat, de nem szabadulhatunk e döntésünk következményeitől.

Ez az...sokszor az a bajom, hogy ha elengedem a saját terveimet, akaratomat, akkor úgy érzem, kicsúszik minden az irányításom alól. Pedig az irányítás nem is az én feladatom. Isten itt van, és mutatja az utat. Csak a saját dolgaim annyira hangosak, hogy nem hallom tőlük az Igazi navigációt. Milyen jó, hogy Isten még a legfáradtabb estén is szól. :)