2011. június 22., szerda

hála...

...van a szívemben, hogy eltelt ez az egy év.
Sokat változtam, formált Budapest, az iskola, a szobatársak, a gyülekezet, az ifi, és végül de nem utolsó sorban Isten.
Voltak nehezebb és könnyebb időszakok. Távol a családtól, az otthonomtól. Ilyenkor olyan jól esett a pestiek nagy nagy nagy szeretete! Főleg a József utcai barátok. Köszönöm Nektek! Mindig jókor voltatok velem. :)
És az a sok bátorítás, amit otthonról kaptam...csak egy friss példát: pszichológia vizsga..nehéz téma. egy szót sem értek. felhívom Apát, hogy nem bírom, értelmetlen az egész, nem fog menni. és akkor magyarázott és magyarázott. tudta és értette! :D és segített. olyan jól esett. és büszke voltam, hogy mennyire sokrétű a tudása. :)
Az a rengeteg finomság, amit Anya, Mamiék, meg mikor ki küldött. Feldobták az itt töltött időt.
A beszélgetések a számomra nagyon fontosakkal...
Kata és Adri, akik mindig itt voltak pár lépésre tőlem...sok vidámság együtt...holdfogyatkozássnézés együtt...citromos, narancsos, grapefruitos, almás finomság. :P Jövőre ugyanitt :)
És jöjjön egy gyönyörű ének...

1 megjegyzés:

Piroska írta...

Egyetértek, klassz Apukád van! :)
S valóban óriási dolog: megálltad a helyed "nagy Budapesten." Mi is mindenért hálásak vagyunk Istennek!