most szükségem van erre..mármint, hogy írjak. Engedtem magamnak 20:30-ig egy kis szusszanásnyi időt a pihenésre. Holnap vizsgázom fejlődés- és neveléslélektanból. Nagy falat. Igazán az. De haladok, mindig csak egy lépéssel előre. Mint az énekben. :)
Egy hét múlva ilyenkor már végzek az első egyetemista évemmel. Nagy dolog ez. Egy évvel ezelőtt az érettségi volt az elképzelhető legnagyobb megmérettetés. És most tessék. Itt van ez a gyönyörűséges egy hónap félévente. :D
Régen írtam már ide, talán a családi blog miatt is, de úgy gondolom, ezentúl ismét idelátogatok sűrűbben, és talán írok olyan dolgokat, amik inkább ide valók egy személyes blogba. Szeretném, ha ezek az élményeim számotokra is építőek, tanulságosak lennének. Szívesen veszem a visszajelzéseteket is! :)
És hallgassátok ezt az igazán bátorító éneket, ami most a következő, és egyben utolsó 7 vizsgás napomban különösen is végig fog kísérni. :) Segít a kitartásban, segítsen Nektek is!
3 megjegyzés:
Nagyon jó, szeretem ezt az éneket...olyan bátorító! Köszi Lau!
Óóóóóóóóó!
Te csak írj. Én/mi olvasunk szívesen.
Megjegyzés küldése