Spontán, de áldás volt...

...a hétvégém.
Anya csütörtökön felhívott, hogy nem lenne e kedvem szombaton elmenni velük Nagyváradra a lányok, asszonyok konferenciájára. Az első reakcióm az volt, hogy nem megyek. És ha belegondolok, még indokolt is lett volna. 5 hete nem voltam otthon, péntek este "hazaesem", és szombaton utazzak el már hajnalban, késő este haza. Aztán vasárnap egész délelőtt az imaházban vagyok, ebéd, és már jöhetek is vissza Budapestre.
DE:) Úgy döntöttem, hogy ennek ellenére elmegyek. És nem bántam meg. Tényleg nem.
Mami is eljött velünk, aminek külön örülök. Minden olyan jó volt.
*Debóra élete
*a derék asszony
*számomra kedves énekek, jó volt újat is énekelni :)
*látni ismerős arcokat: Adina és Zsefi (élőben is olyan drága baba:)), Júlia, Andi, Evódia, Johanna, és még sokan mások..örülök, hogy egyre többen vagytok :)
*eddig számomra ismeretlenekkel is beszélgetni: köszönöm Adél :)
*nevetés, komolyság: egy napon :)
*utazás (akik ismernek, tudják, hogy a szívem csücske, még itt Budapesten is:P)
*finomságok, töltött káposzta (kedvenc) :D
*egy kávé Mamival: ez azért különleges, mert nem kávézom...de Mamiért...:)
*Isten ott is ott volt, és tartalmassá tette ezt a szép napot

A hétvégém végül tényleg úgy telt el, ahogyan az első pár sorban írtam...de teljesen más szemszögből látom már...:)
Minden este beszélgettem a szüleimmel, most különösen is jókedvben teltek ezek az esték. Jó volt Anya, Apa. :)
Orsi, Balázs, Bálint, Beni, Gréti, Barnus. Veletek is jó volt találkozni. (Berta, veled egy hét múlva:P)

És talán a legjobb az egészben, hogy úgy búcsúztam el, hogy "találkozunk 1, azaz egy hét múlva". Ugyanis hamarosan több mint egy hetet otthon tölthetek a családommal. Köszönöm Istenem!
De addig is van még feladatom. Szeretném Istennel tölteni ezt a hetet is, kívánom nektek is, tapasztaljátok meg milyen jó, ha Vele telik! :)