Ma kerületi zenenap volt itt, Békésen. (az elnevezés az én szüleményem, hirtelen így tudtam most megfogalmazni) Belényesből voltak vendégeink, akik példák lehettek/lehetnek számunkra.
Sok dolgot tanulhattunk, mégis én most egyet szeretnék kiemelni. Ami számomra most újként hatott.
Efézus 5:19-20 "...mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."
Isten ma is bátorított arra, hogy merjek szolgálni. Amikor szolgálok, nem csak Istennek szolgálok, hanem embereknek is. A szolgálat lehet bátorítás mások számára. Hát akkor miért vonakodok? Mondjuk, mert nem vagyok elég jó? Vagy mert éppen nincs kedvem? Gyenge kifogások. Én úgy gondolom. A szolgálat mindig áldozatokkal jár. Lemondani a saját kényelmemről. És könnyű azzal mentegetőzni, hogy alig vagyok itthon, vagy hogy nincs időm gyakorolni. De ma Isten arra is rámutatott, hogy nem a "miért nem?"-re kell válaszokat keresni...:)
Persze most jön csak a java, amikor ezt a gyakorlatba át kell ültetni. Szeretem Istent. És szeretnék engedelmes lenni.
Hálás vagyok ezért a napért.
Kolossé 3:16 "...hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek."
4 megjegyzés:
Isten áldása legyen az elhatározásodon! Magamnak is ezt kívánom! :-)
a teherhordozó, teherbíró ifjúság sok sok áldást rejt... megkapod!
köszi!
Jólesik a bátorítás, és örülök, ha másoknak is az volt ez a pár sor. :)
Megjegyzés küldése