2011. november 5., szombat

zenenap a saját szemszögemből

Olyan jó volt ma együtt, Istennek és egymásnak énekelni. Új énekeket. Is.
Ma kerületi zenenap volt itt, Békésen. (az elnevezés az én szüleményem, hirtelen így tudtam most megfogalmazni) Belényesből voltak vendégeink, akik példák lehettek/lehetnek számunkra.
Sok dolgot tanulhattunk, mégis én most egyet szeretnék kiemelni. Ami számomra most újként hatott.
Efézus 5:19-20 "...mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."

Isten ma is bátorított arra, hogy merjek szolgálni. Amikor szolgálok, nem csak Istennek szolgálok, hanem embereknek is. A szolgálat lehet bátorítás mások számára. Hát akkor miért vonakodok? Mondjuk, mert nem vagyok elég jó? Vagy mert éppen nincs kedvem? Gyenge kifogások. Én úgy gondolom. A szolgálat mindig áldozatokkal jár. Lemondani a saját kényelmemről. És könnyű azzal mentegetőzni, hogy alig vagyok itthon, vagy hogy nincs időm gyakorolni. De ma Isten arra is rámutatott, hogy nem a "miért nem?"-re kell válaszokat keresni...:)
Persze most jön csak a java, amikor ezt a gyakorlatba át kell ültetni. Szeretem Istent. És szeretnék engedelmes lenni.
Hálás vagyok ezért a napért.

Kolossé 3:16 "...hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek."

2011. október 24., hétfő

Spontán, de áldás volt...

...a hétvégém.
Anya csütörtökön felhívott, hogy nem lenne e kedvem szombaton elmenni velük Nagyváradra a lányok, asszonyok konferenciájára. Az első reakcióm az volt, hogy nem megyek. És ha belegondolok, még indokolt is lett volna. 5 hete nem voltam otthon, péntek este "hazaesem", és szombaton utazzak el már hajnalban, késő este haza. Aztán vasárnap egész délelőtt az imaházban vagyok, ebéd, és már jöhetek is vissza Budapestre.
DE:) Úgy döntöttem, hogy ennek ellenére elmegyek. És nem bántam meg. Tényleg nem.
Mami is eljött velünk, aminek külön örülök. Minden olyan jó volt.
*Debóra élete
*a derék asszony
*számomra kedves énekek, jó volt újat is énekelni :)
*látni ismerős arcokat: Adina és Zsefi (élőben is olyan drága baba:)), Júlia, Andi, Evódia, Johanna, és még sokan mások..örülök, hogy egyre többen vagytok :)
*eddig számomra ismeretlenekkel is beszélgetni: köszönöm Adél :)
*nevetés, komolyság: egy napon :)
*utazás (akik ismernek, tudják, hogy a szívem csücske, még itt Budapesten is:P)
*finomságok, töltött káposzta (kedvenc) :D
*egy kávé Mamival: ez azért különleges, mert nem kávézom...de Mamiért...:)
*Isten ott is ott volt, és tartalmassá tette ezt a szép napot

A hétvégém végül tényleg úgy telt el, ahogyan az első pár sorban írtam...de teljesen más szemszögből látom már...:)
Minden este beszélgettem a szüleimmel, most különösen is jókedvben teltek ezek az esték. Jó volt Anya, Apa. :)
Orsi, Balázs, Bálint, Beni, Gréti, Barnus. Veletek is jó volt találkozni. (Berta, veled egy hét múlva:P)

És talán a legjobb az egészben, hogy úgy búcsúztam el, hogy "találkozunk 1, azaz egy hét múlva". Ugyanis hamarosan több mint egy hetet otthon tölthetek a családommal. Köszönöm Istenem!
De addig is van még feladatom. Szeretném Istennel tölteni ezt a hetet is, kívánom nektek is, tapasztaljátok meg milyen jó, ha Vele telik! :)

2011. október 14., péntek

zajlik az élet

"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." Préd. 7:14

Hát valami ilyesmi van mostanában. A gyerekek az oviban folyamatosan betegek, és én nem kerülhetem őket. Sőőt. Van, hogy konkrétan babusgatni kell őket amiatt, hogy sokkal nyűgösebbek. És érnek meglepetések. Szerdán készültem, hogy bemenjek az iskolába, de valami nem stimmelt. Kb 2 óra alatt belázasodtam. Meglepett. Délután beszéltem Apával, mondta is, hogy nem rég
beszélték Anyával, hogy még nem is voltam beteg. Hát eddig. Már annyira nem vészes, sokat feküdtem, ennyi teát szerintem még életemben nem ittam. És kipróbáltam a mézes fokhagymát. Tökéletes. :D
A Berettyóújfalu-Debrecen hétvégém igen tartalmasra sikerült. Hamar eltelt. :)
Holnap pedig megyek Pécsre. Már úgy várom. Találkozom a családommal, régi-új arcokkal, akiket talán csak 4 éves koromban láttam utoljára. Érdekes lesz.
Érnek meglepetések itt Budapesten, de Isten mindig itt van velem. Tényleg nem lehet kitalálni, hogy mi fog történni. Terveim lehetnek, és kellenek is célok, hiszen anélkül nem haladnék előre. De van, hogy máshogy sül el. :) És azt is el kell fogadni.
Minden reakcióm attól függ, hogy milyen Istennel a kapcsolatom. Erre is rájöttem. Mindig van mit
tanulni, nem unatkozom. :)

És hogy képet is tegyek, a múltkor nem készült Balázzsal kép, mikor Orsival fényképezkedtünk..hát most pótolnám. Én és a kisöcsém - címmel. :D


2011. október 4., kedd

emlékek

Ma reggel kezembe került egy fényképalbum. Mégpedig az, amit a 18. szülinapomra kaptam Anyától és Apától.
Az elején ez áll: "Neked biztosan hosszú idő, nekünk szinte egy pillanat: 18 év... Fogadd szeretettel ezt az albumot és őrizd sok-sok éven át. Megelevenednek majd az emlékek és könnyebb lesz mesélned az unokáidnak is! :)"
Hát...az unokák még várhatnak...:D Mindenesetre én nagyon élvezem ahogy Anya albumot készít. Nemcsak a képek vannak benne, hanem kisebb kommentek is, amik néha komolyabb, néha egészen vicces formában íródnak.
Ott kezdődik, hogy ők megszülettek. Aztán képek a fiatalkorukról, majd az első találkozásukról, és "végül" az esküvői fotó.
És itt jövök én. :) Képek rólam. Pár naposan, az első lépéseim megtétele közben:P, a pécsi házunkban, a Pécs-Somogyi imaházban, Mamival, ...egyszer csak már Berta is ott van. :) Azután Orsi, Balázs, Bálint, Beni is.
Képek a nagyszülőkről, kirándulásokról. :)
Családi kép, ahol már Gréti is velünk van.
Gyülekezeti szolgálatról, táborokról, ahol annyi mindent tanulhattam.
És végül a legkisebb tesó, Barnabás. Egészen friss emlékeim közé tartozik az, hogy nagyon szerettem sétálni vele, tolni a babakocsit, hátha elalszik. Általában ilyenkor futottam össze néhány kedves emberrel: "Jaj de gyönyörű baba, a tiéd ugye? Hanyadik?" :P 17 évesen vicces volt.
Az albumot egy 2007-es karácsonyi családi kép zárja, és néhány kedves sor.

Szuper jó ajándék, szerintem egy ilyennek bárki örülne...:) (ha esetleg valaki kedvet kapna ilyet készíteni...)

És itt van 2 kép, a kedvencek :) Talán 1, és 2 évesen...(a kép minőségért bocsánat..)
Ma az amúgy teljesen beosztott Petős időbeosztástól eltérő napom van, "csak" 2 órám lesz, így délelőtt bőven maradt idő a Bibliaolvasásra és a tanulásra. Úgy örülök ennek. :)
Legyen szép napotok!

2011. szeptember 24., szombat

Lidis hétvége






Ma érkezett Lidi, az egyik kedves unokatestvérem. Olyan jó, hogy itt van. :)
Elmentünk sétálni, felmentünk a Citadellára, és csináltunk néhány képet. Nagyon elfáradtunk.
Holnap bemerítés lesz a József utcában. Öröm. :)

2011. szeptember 23., péntek

pompás :)))

Tökéletes terv. Istené. Véletlenül sem az enyém. :D Váratlan helyzetek, amikre abszolút nem számítok, mégis.....nem a rossz kedv, az ijedség, a bizonytalanság fog el, hanem a nyugalom, mosoly, a nevetés...:) Csodálkozok magamon. Ezt csak Isten csinálhatja. :D :D :D
csak egy egyszerű példa: tegnapi gyakorlat. Egy masszív (nem duci, csak erős csontozatú) kisfiút kellett járatnom. Új még a csoportban, nem volt vele korábbi tapasztalatom. De semmi baj, nem ijedek meg, megoldom. Hát elindultunk. Segítségünkre volt egy fokos szék, amibe ő kapaszkodott (a közlekedés 20%-ban:D). Térdeltem mögötte, bal kezem a lábait kontrollálta, jobb kezemet a mellkasa előtt tartva fogtam a vállát, a fejét persze ráhajtotta a kezemre. Kicsavart egy helyzet volt. 5 perc után nem éreztem a csuklómat. Semmi baj, megoldom. :P Végállomás a szék. Leülünk, eszünk (kb ugyanebben a pózban). Nem volt időm panaszkodni. Reggel viszont nem mozdult a csuklóm. Ajjaj. Gyorsan bekötöttem. És nem nyávogtam. De miééééért?? Nem tudom. :D Tudjátok mi volt az első gondolatom? Itt a hétvége, ennél jobbkor nem is történhetett volna. Jövőhétig simán kipihenem. :) Ez egy csoda. Én nem ilyen vagyok. :P
És eszembe jutott ez az ének...

2011. szeptember 20., kedd

I smile


Ma így indult a napom...borúsan, felhősen. Negyed 5kor keltem, és most indulok az oviba. Jó volt meghallgatni ezt az éneket. És mosolygok. :))))))))) Persze nem csupán emiatt, hanem hogy Isten ma is velem lesz, amikor 7től délig gyakorlaton leszek. Köszönöm! :)))))
Legyen nektek is mosolygós a szerdátok! :)