Tökéletes terv. Istené. Véletlenül sem az enyém. :D Váratlan helyzetek, amikre abszolút nem számítok, mégis.....nem a rossz kedv, az ijedség, a bizonytalanság fog el, hanem a nyugalom, mosoly, a nevetés...:) Csodálkozok magamon. Ezt csak Isten csinálhatja. :D :D :D
csak egy egyszerű példa: tegnapi gyakorlat. Egy masszív (nem duci, csak erős csontozatú) kisfiút kellett járatnom. Új még a csoportban, nem volt vele korábbi tapasztalatom. De semmi baj, nem ijedek meg, megoldom. Hát elindultunk. Segítségünkre volt egy fokos szék, amibe ő kapaszkodott (a közlekedés 20%-ban:D). Térdeltem mögötte, bal kezem a lábait kontrollálta, jobb kezemet a mellkasa előtt tartva fogtam a vállát, a fejét persze ráhajtotta a kezemre. Kicsavart egy helyzet volt. 5 perc után nem éreztem a csuklómat. Semmi baj, megoldom. :P Végállomás a szék. Leülünk, eszünk (kb ugyanebben a pózban). Nem volt időm panaszkodni. Reggel viszont nem mozdult a csuklóm. Ajjaj. Gyorsan bekötöttem. És nem nyávogtam. De miééééért?? Nem tudom. :D Tudjátok mi volt az első gondolatom? Itt a hétvége, ennél jobbkor nem is történhetett volna. Jövőhétig simán kipihenem. :) Ez egy csoda. Én nem ilyen vagyok. :P
És eszembe jutott ez az ének...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése