Nem. Vagy mégis?

Ez futott át az agyamon, amikor ma elolvastam a Mai Igét. A címe: Hogyan segítsd át gyermeked a nehéz éveken? :D
Na, gondoltam magamban, ez most nem igazán nekem szól. Igen, tudom, hogy egyszer én is szülő leszek, de most nem ez a legaktuálisabb téma. Azért elolvastam. És egyszer csak jött egy mondat: Ami nem jön természetesen, azt meg lehet tanulni! És elvonatkoztatva a gyerekneveléstől, ez a mondat bizony nekem is szól. Sok tulajdonságom van, ami nem volt rám jellemző korábban. Isten és a különböző élethelyzetek alakították ki bennem. Ha visszaemlékszem saját magamra, nem is gondoltam volna akkor, hogy mi lesz belőlem. De Isten már akkor látta, hogy mivé akar formálni.
Csak egy példa.
Amikor megtértem, 16 éves voltam. Viszonylag csendes, visszahúzódó lány voltam, aki nem szeretett mások előtt megnyilvánulni. Így a bizonyságtétel elég ritka volt az én esetemben. Nem mertem megszólalni. Az évek során egyre több olyan helyzetet megengedett Isten az életemben, amikor egyszerűen nem volt más választásom. Be kellett vállalnom, fel kellett vállalnom. És egyre jobban ment. Nem a mondanivaló hiányával, hanem a bátorsággal volt bajom. De ez javítható. :) Még most is tapasztalom. Ahogy egyre nagyobb lettem, egyre több feladat hárult rám is az ifiben, és muszáj volt felnőni ehhez a feladathoz is. Isten választás elé állított. Vagy úgy élek mint eddig, és akkor magamnak megtartom a Vele kapcsolatos élményeimet, vagy elmondom másoknak. Ha elmondom, el merem mondani, akkor mások is bátorságot kapnak, hogy ők is elmondják. Tehát jó példa lehetek. Ezt szerettem volna. Így sokszor (még ma is) magamat erőteljesen háttérbe szorítva állok ki. De megéri. :) Értsétek jól, de ezt meg lehet tanulni. Van akinek nehezebben, van akinek könnyebben megy. De Isten mindenkinek a hangját szeretné hallani (nem feltétlenül sok ember előtt, ez lehet egy személyes beszélgetés is - a lényeg, hogy oszd meg másokkal, amit Istennel megtapasztalsz).
És emellett tanulság még az, hogy lehet, hogy te lehetetlennek tartasz valamit, amit Isten ki akar formálni benned. De ha engeded, hogy megtegye, olyanná válhatsz amilyennek Ő szeretne látni, és mindannyian ezt szeretnénk, nem igaz? :)
Nahát, a mai Mai Ige is nekem szólt. A látszat néha csal. Kár lett volna kihagyni.

ovis pocak

Itt a Petős gyerekeknél gyakori probléma az ivás hiánya. Ugyanis egyszerűen nem szeretnek inni. Ez egy újabb helyzet, amiben a konduktor és hallgató másodpercek töredéke alatt elveszítheti a türelmét. :)
Az egyik tízórai során én is megpróbáltam a lehetetlent. Hátha egy kortyot is lenyelnek a kis porontyok. :P 10 perc után azt hittem feladom. És akkor eszembe jutott valami.
"Számoljuk meg, hány korty fér bele a pocidba!" Ez a mondat csodákra képes. :D Eddig csak rajtuk próbáltam, de most a szünet alatt Barnus (4) ugyanezt produkálta. "Nem akarok inni...nem vagyok szomjas..." Odaültem mellé, és elhangzott az a bizonyos mondat. Láttátok volna az arcát. :D "Jóóóóó:)" Megszámoltuk. 23 volt. Ahogy lenyelte az utolsót, ez volt a reakció: "Most még egyszer" :D
Hát jó, én nem fogom visszatartani...:P A következő 24 lett. Megállapította, hogy eggyel több mint az előző. "Akkor most nagyobb a hasam??"
Mire képes egy gyerek, ha motiváljuk... Tetszik. :)

zenenap a saját szemszögemből

Olyan jó volt ma együtt, Istennek és egymásnak énekelni. Új énekeket. Is.
Ma kerületi zenenap volt itt, Békésen. (az elnevezés az én szüleményem, hirtelen így tudtam most megfogalmazni) Belényesből voltak vendégeink, akik példák lehettek/lehetnek számunkra.
Sok dolgot tanulhattunk, mégis én most egyet szeretnék kiemelni. Ami számomra most újként hatott.
Efézus 5:19-20 "...mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."

Isten ma is bátorított arra, hogy merjek szolgálni. Amikor szolgálok, nem csak Istennek szolgálok, hanem embereknek is. A szolgálat lehet bátorítás mások számára. Hát akkor miért vonakodok? Mondjuk, mert nem vagyok elég jó? Vagy mert éppen nincs kedvem? Gyenge kifogások. Én úgy gondolom. A szolgálat mindig áldozatokkal jár. Lemondani a saját kényelmemről. És könnyű azzal mentegetőzni, hogy alig vagyok itthon, vagy hogy nincs időm gyakorolni. De ma Isten arra is rámutatott, hogy nem a "miért nem?"-re kell válaszokat keresni...:)
Persze most jön csak a java, amikor ezt a gyakorlatba át kell ültetni. Szeretem Istent. És szeretnék engedelmes lenni.
Hálás vagyok ezért a napért.

Kolossé 3:16 "...hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek."

Spontán, de áldás volt...

...a hétvégém.
Anya csütörtökön felhívott, hogy nem lenne e kedvem szombaton elmenni velük Nagyváradra a lányok, asszonyok konferenciájára. Az első reakcióm az volt, hogy nem megyek. És ha belegondolok, még indokolt is lett volna. 5 hete nem voltam otthon, péntek este "hazaesem", és szombaton utazzak el már hajnalban, késő este haza. Aztán vasárnap egész délelőtt az imaházban vagyok, ebéd, és már jöhetek is vissza Budapestre.
DE:) Úgy döntöttem, hogy ennek ellenére elmegyek. És nem bántam meg. Tényleg nem.
Mami is eljött velünk, aminek külön örülök. Minden olyan jó volt.
*Debóra élete
*a derék asszony
*számomra kedves énekek, jó volt újat is énekelni :)
*látni ismerős arcokat: Adina és Zsefi (élőben is olyan drága baba:)), Júlia, Andi, Evódia, Johanna, és még sokan mások..örülök, hogy egyre többen vagytok :)
*eddig számomra ismeretlenekkel is beszélgetni: köszönöm Adél :)
*nevetés, komolyság: egy napon :)
*utazás (akik ismernek, tudják, hogy a szívem csücske, még itt Budapesten is:P)
*finomságok, töltött káposzta (kedvenc) :D
*egy kávé Mamival: ez azért különleges, mert nem kávézom...de Mamiért...:)
*Isten ott is ott volt, és tartalmassá tette ezt a szép napot

A hétvégém végül tényleg úgy telt el, ahogyan az első pár sorban írtam...de teljesen más szemszögből látom már...:)
Minden este beszélgettem a szüleimmel, most különösen is jókedvben teltek ezek az esték. Jó volt Anya, Apa. :)
Orsi, Balázs, Bálint, Beni, Gréti, Barnus. Veletek is jó volt találkozni. (Berta, veled egy hét múlva:P)

És talán a legjobb az egészben, hogy úgy búcsúztam el, hogy "találkozunk 1, azaz egy hét múlva". Ugyanis hamarosan több mint egy hetet otthon tölthetek a családommal. Köszönöm Istenem!
De addig is van még feladatom. Szeretném Istennel tölteni ezt a hetet is, kívánom nektek is, tapasztaljátok meg milyen jó, ha Vele telik! :)

zajlik az élet

"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." Préd. 7:14

Hát valami ilyesmi van mostanában. A gyerekek az oviban folyamatosan betegek, és én nem kerülhetem őket. Sőőt. Van, hogy konkrétan babusgatni kell őket amiatt, hogy sokkal nyűgösebbek. És érnek meglepetések. Szerdán készültem, hogy bemenjek az iskolába, de valami nem stimmelt. Kb 2 óra alatt belázasodtam. Meglepett. Délután beszéltem Apával, mondta is, hogy nem rég beszélték Anyával, hogy még nem is voltam beteg. Hát eddig. Már annyira nem vészes, sokat feküdtem, ennyi teát szerintem még életemben nem ittam. És kipróbáltam a mézes fokhagymát. Tökéletes. :D
A Berettyóújfalu-Debrecen hétvégém igen tartalmasra sikerült. Hamar eltelt. :)
Holnap pedig megyek Pécsre. Már úgy várom. Találkozom a családommal, régi-új arcokkal, akiket talán csak 4 éves koromban láttam utoljára. Érdekes lesz.
Érnek meglepetések itt Budapesten, de Isten mindig itt van velem. Tényleg nem lehet kitalálni, hogy mi fog történni. Terveim lehetnek, és kellenek is célok, hiszen anélkül nem haladnék előre. De van, hogy máshogy sül el. :) És azt is el kell fogadni.
Minden reakcióm attól függ, hogy milyen Istennel a kapcsolatom. Erre is rájöttem. Mindig van mit tanulni, nem unatkozom. :)

És hogy képet is tegyek, a múltkor nem készült Balázzsal kép, mikor Orsival fényképezkedtünk..hát most pótolnám. Én és a kisöcsém - címmel. :D

emlékek

Ma reggel kezembe került egy fényképalbum. Mégpedig az, amit a 18. szülinapomra kaptam Anyától és Apától.
Az elején ez áll: "Neked biztosan hosszú idő, nekünk szinte egy pillanat: 18 év... Fogadd szeretettel ezt az albumot és őrizd sok-sok éven át. Megelevenednek majd az emlékek és könnyebb lesz mesélned az unokáidnak is! :)"
Hát...az unokák még várhatnak...:D Mindenesetre én nagyon élvezem ahogy Anya albumot készít. Nemcsak a képek vannak benne, hanem kisebb kommentek is, amik néha komolyabb, néha egészen vicces formában íródnak.
Ott kezdődik, hogy ők megszülettek. Aztán képek a fiatalkorukról, majd az első találkozásukról, és "végül" az esküvői fotó.
És itt jövök én. :) Képek rólam. Pár naposan, az első lépéseim megtétele közben:P, a pécsi házunkban, a Pécs-Somogyi imaházban, Mamival, ...egyszer csak már Berta is ott van. :) Azután Orsi, Balázs, Bálint, Beni is.
Képek a nagyszülőkről, kirándulásokról. :)
Családi kép, ahol már Gréti is velünk van.
Gyülekezeti szolgálatról, táborokról, ahol annyi mindent tanulhattam.
És végül a legkisebb tesó, Barnabás. Egészen friss emlékeim közé tartozik az, hogy nagyon szerettem sétálni vele, tolni a babakocsit, hátha elalszik. Általában ilyenkor futottam össze néhány kedves emberrel: "Jaj de gyönyörű baba, a tiéd ugye? Hanyadik?" :P 17 évesen vicces volt.
Az albumot egy 2007-es karácsonyi családi kép zárja, és néhány kedves sor.

Szuper jó ajándék, szerintem egy ilyennek bárki örülne...:) (ha esetleg valaki kedvet kapna ilyet készíteni...)

És itt van 2 kép, a kedvencek :) Talán 1, és 2 évesen...(a kép minőségért bocsánat..)
Ma az amúgy teljesen beosztott Petős időbeosztástól eltérő napom van, "csak" 2 órám lesz, így délelőtt bőven maradt idő a Bibliaolvasásra és a tanulásra. Úgy örülök ennek. :)
Legyen szép napotok!

Lidis hétvége

Ma érkezett Lidi, az egyik kedves unokatestvérem. Olyan jó, hogy itt van. :)
Elmentünk sétálni, felmentünk a Citadellára, és csináltunk néhány képet. Nagyon elfáradtunk.
Holnap bemerítés lesz a József utcában. Öröm. :)