Egy korábbi bejegyzésben beszámoltam a Hargitai tábor élményeiről. Ott az egyik anyuka meglepett minket 1-1 mini Lays chips-szel. Tudni kell rólam, hogy az ilyen ínyencségeket nagyon de nagyon szeretem. Csak hát nem igazán használ az arcomnak ez a sok "zsíros finomság":) Így vhogy mindig halogattam, hogy kibontsam. Addig-addig, míg azt vettem észre, hogy már itthon vagyok és a chips-em még mindig bontatlanul hever a táskámban. :)
Nehogy azt higgyétek, hogy nem volt nagy a kísértés, csak sajnáltam az arcomat:D Ennek ellenére mindig magammal vittem, akárhova utaztam. Így jutott el Budapestre az egyházzenei zárójára, majd megint haza. Aztán amikor csomagoltam a József utcai ifihétre még véletlenül sem hagytam volna itthon. A helyszín Dunaszentbenedek volt. (Közép-Magyarország)
Ott egy kedves barátnőm, Nóri, nagyon szemezett vele, de aztán végül mégsem bontottuk ki. Mígnem kiderült, hogy Franciaországba készülnek nyaralni, nem is akárhogyan. Egy lakókocsi társaságában:) Csak úgy poénból szóba került, hogy vicces lenne megutaztatni a chipset...:D
Amikor Barbival hamarabb kellett eljönnünk a táborból, hagytam egy kis üzenetet Nórinak, hogy esetleg:) ha eszükbe jut, felkarolhatnák a Lays chipsemet:P
Őszintén mondom, nem volt ez elvárás, sőt, el is felejtettem:)
http://tourdebogos.wordpress.com/
Ééééés ekkor jött a meglepetés:D
Most már "A Chips". Bocs már, hamarabb megjárta Franciaországot, mint én.A helyszín Franciaország, Párizs, Eiffel-torony. :P Luxus.
Köszönöm lányok!:) (a képen Nóri és Réka:))
1 megjegyzés:
Na nezd milyen szep tortenetet hoztal ki egy banalis chips-bol.
Megjegyzés küldése