Isten a szeretet

Most olvastam egy oldalon ezeket a gondolatokat. És olyan hálás vagyok Istennek az életemért, a családomért, mindenért, amit Tőle kapok, azért mert szeret. :)

"Isten irántad való szeretete az oka annak, hogy a szíved megdobban és annak is, hogy levegőt veszel.
Isten jó híre az, hogy ugyanannyira szeret a jó napjaidon, mint a rossz napokon. Ő akkor is szeret, amikor átérzed a szeretetét és akkor is, amikor nem tűnik úgy. Szeret tekintet nélkül arra, hogy mit gondolsz megérdemled vagy sem az Ő szeretetét."

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3:16

És itt van egy kép, karácsonykor (is) kifejezzük a szeretetünket egymás felé. Jó itthon lenni! :)


még több karácsonyi kép ITT. :)

betegen, de jó kedvűen

"Kész az én szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!" Zsoltárok 108:2

Csütörtökön megírtam az egyik legnehezebb vizsgámat. Nem tudom az eredményt, de nem sikerült jól. :P 15 percet kaptunk rá, és ezalatt alig tudtam átgondolni a kérdéseket-válaszokat...ez van, előfordul a felsőoktatásban. :)
Délután gyakorlatom volt, vártam már nagyon. Bementem a csoportba, és a gyerekek készülődtek. Bábelőadás volt a díszteremben. Ezért egy gyors ropievés, teaivás, bilizés után felöltöztettük őket A legszebb ruhájukba. Tényleg gyönyörűek voltak.
Végig egy kisfiúnak kellett segítenem. 3 éves, mint egy igazi herceg: szőke, kék szemű, gyönyörű széles mosoly az arcán. :) Athetotikus. Túlmozgásai vannak. Hát most ez fokozódott (azt hittem ennél már nem lehet jobban:P), annyira izgult a báb miatt, meg hát az ünneplő ruha...fehér ing, sötét nadrág. Csak úgy kapkodta a lábait, és száguldoztunk a hercegi hintóval (ez esetben a járókeret:D). Nagyon élveztük. Mindketten. :)
Színvonalas, hosszú bábelőadást láttunk. A gyerekek is, és mi is nagyon élveztük.
Ahogy jöttem haza, nyelni nem tudtam, annyira fájt a torkom. Ebben a félévben még nem voltam beteg. A gyerekek is betegek, náthásak, nem tudjuk kikerülni őket. :P
Estére belázasodtam. Hamar leterített ez a torokgyulladás...
De tudtam, hogy ha hazaérek, le kell üljek beadandókat írni. Fáztam, fájt a fejem, a torkom..de tartottam magam. :) Nem akartam ágynak dőlni.
És akkor Isten meglepett egy apró ajándékkal: az egyik évfolyamtársam szólt, hogy az egyik beadandót nem péntekre (mára) kell elkészíteni, hanem jövő hétre...Köszönöm! :)
Így viszonylag időben lefeküdtem aludni. Közben a lázam is lement.
Igaz, az ifit ma ki kell hagynom, de hálás vagyok azért, hogy Isten mindig gondoskodik rólam. :)
Hangom nem sok van...de azért a fenti igevers igaz! :)
Várom a jövőhetet, 3 vizsga...és azután mehetek haza. Olyan jó lesz. :)
Legyen szép, tartalmas hétvégétek!

Új időszak az életemben

Az elmúlt időszakban többször is írhattam volna, mert zajlottak ám az események. Mégis, úgy láttam jónak, hogy itt erről még nem írok. Eddig. :)
Kaptam egy nagy ajándékot, akit Borzási Dánielnek hívnak, és Mikulás napján megkérte a kezem. Igent mondtam, mert szeretem, és tudom, hogy Istentől kaptam. :)
A bemerítésemen kaptam ezt az igeverset: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr - békességet, és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." Jeremiás 29:11
Ezt tényleg csak Isten tudta előre, aki eddig is csodálatos módon mutatta az utat, és hiszem, hogy ezután is előttünk fog járni. Hálás vagyok ezért a biztonságért!
Olyan jó Isten kezében. Az életünk bármely helyzetében, időszakában tapasztalhatjuk.
Például a főiskolán is. :) Lassan (vagy nem is olyan lassan...) itt a vizsgaidőszak, a félévi értékelés. Sok a számonkérés, beadandó dolgozatok, zh-k, amik rendesen feladják a leckét. A gyerekek minden alkalommal várnak, én is örülök, amikor velük lehetek. Felüdülés ez nekem, akármilyen fárasztó. :)
Köszönöm, amikor gondoltok rám emiatt is. Sokat jelent! :)
Legyen áldott hetetek!

életjel :)

Egy kis kikapcsolódás. Ma este. Nem kell hozzá más, csak egy üres wc-papír guriga, barna papír, egy kis piros papír az orrnak, fekete filc, háztartási madzag, fa gyöngy (vagy az én esetemben levegőre száradó gyurmából készült gyöngy).
És íme az eredmény:

Csak az igazi hangulat kedvéért. :)

A napjaim egyébként elég sűrűn telnek. Isten nagyon tanít a helyes időbeosztásra, persze hogy olyan helyzetekkel, amelyek fel is adják a leckét. :) De tanulom. És van sikerélményem. Hálahála:))
Beadandók és vizsgák sora vár, de hát ilyen az egyetemisták élete. És különben is, annyi szép apró dolog van, amit meg ki nem hagynék. :) Például a gyerekek. Ma is ahogy fogadtak, amikor beléptem a csoportba...szóval ennek az időszaknak is megvan a maga szépsége. A lényeg, hogy Istennel járd végig...:)

Nem. Vagy mégis?

Ez futott át az agyamon, amikor ma elolvastam a Mai Igét. A címe: Hogyan segítsd át gyermeked a nehéz éveken? :D
Na, gondoltam magamban, ez most nem igazán nekem szól. Igen, tudom, hogy egyszer én is szülő leszek, de most nem ez a legaktuálisabb téma. Azért elolvastam. És egyszer csak jött egy mondat: Ami nem jön természetesen, azt meg lehet tanulni! És elvonatkoztatva a gyerekneveléstől, ez a mondat bizony nekem is szól. Sok tulajdonságom van, ami nem volt rám jellemző korábban. Isten és a különböző élethelyzetek alakították ki bennem. Ha visszaemlékszem saját magamra, nem is gondoltam volna akkor, hogy mi lesz belőlem. De Isten már akkor látta, hogy mivé akar formálni.
Csak egy példa.
Amikor megtértem, 16 éves voltam. Viszonylag csendes, visszahúzódó lány voltam, aki nem szeretett mások előtt megnyilvánulni. Így a bizonyságtétel elég ritka volt az én esetemben. Nem mertem megszólalni. Az évek során egyre több olyan helyzetet megengedett Isten az életemben, amikor egyszerűen nem volt más választásom. Be kellett vállalnom, fel kellett vállalnom. És egyre jobban ment. Nem a mondanivaló hiányával, hanem a bátorsággal volt bajom. De ez javítható. :) Még most is tapasztalom. Ahogy egyre nagyobb lettem, egyre több feladat hárult rám is az ifiben, és muszáj volt felnőni ehhez a feladathoz is. Isten választás elé állított. Vagy úgy élek mint eddig, és akkor magamnak megtartom a Vele kapcsolatos élményeimet, vagy elmondom másoknak. Ha elmondom, el merem mondani, akkor mások is bátorságot kapnak, hogy ők is elmondják. Tehát jó példa lehetek. Ezt szerettem volna. Így sokszor (még ma is) magamat erőteljesen háttérbe szorítva állok ki. De megéri. :) Értsétek jól, de ezt meg lehet tanulni. Van akinek nehezebben, van akinek könnyebben megy. De Isten mindenkinek a hangját szeretné hallani (nem feltétlenül sok ember előtt, ez lehet egy személyes beszélgetés is - a lényeg, hogy oszd meg másokkal, amit Istennel megtapasztalsz).
És emellett tanulság még az, hogy lehet, hogy te lehetetlennek tartasz valamit, amit Isten ki akar formálni benned. De ha engeded, hogy megtegye, olyanná válhatsz amilyennek Ő szeretne látni, és mindannyian ezt szeretnénk, nem igaz? :)
Nahát, a mai Mai Ige is nekem szólt. A látszat néha csal. Kár lett volna kihagyni.

ovis pocak

Itt a Petős gyerekeknél gyakori probléma az ivás hiánya. Ugyanis egyszerűen nem szeretnek inni. Ez egy újabb helyzet, amiben a konduktor és hallgató másodpercek töredéke alatt elveszítheti a türelmét. :)
Az egyik tízórai során én is megpróbáltam a lehetetlent. Hátha egy kortyot is lenyelnek a kis porontyok. :P 10 perc után azt hittem feladom. És akkor eszembe jutott valami.
"Számoljuk meg, hány korty fér bele a pocidba!" Ez a mondat csodákra képes. :D Eddig csak rajtuk próbáltam, de most a szünet alatt Barnus (4) ugyanezt produkálta. "Nem akarok inni...nem vagyok szomjas..." Odaültem mellé, és elhangzott az a bizonyos mondat. Láttátok volna az arcát. :D "Jóóóóó:)" Megszámoltuk. 23 volt. Ahogy lenyelte az utolsót, ez volt a reakció: "Most még egyszer" :D
Hát jó, én nem fogom visszatartani...:P A következő 24 lett. Megállapította, hogy eggyel több mint az előző. "Akkor most nagyobb a hasam??"
Mire képes egy gyerek, ha motiváljuk... Tetszik. :)

zenenap a saját szemszögemből

Olyan jó volt ma együtt, Istennek és egymásnak énekelni. Új énekeket. Is.
Ma kerületi zenenap volt itt, Békésen. (az elnevezés az én szüleményem, hirtelen így tudtam most megfogalmazni) Belényesből voltak vendégeink, akik példák lehettek/lehetnek számunkra.
Sok dolgot tanulhattunk, mégis én most egyet szeretnék kiemelni. Ami számomra most újként hatott.
Efézus 5:19-20 "...mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."

Isten ma is bátorított arra, hogy merjek szolgálni. Amikor szolgálok, nem csak Istennek szolgálok, hanem embereknek is. A szolgálat lehet bátorítás mások számára. Hát akkor miért vonakodok? Mondjuk, mert nem vagyok elég jó? Vagy mert éppen nincs kedvem? Gyenge kifogások. Én úgy gondolom. A szolgálat mindig áldozatokkal jár. Lemondani a saját kényelmemről. És könnyű azzal mentegetőzni, hogy alig vagyok itthon, vagy hogy nincs időm gyakorolni. De ma Isten arra is rámutatott, hogy nem a "miért nem?"-re kell válaszokat keresni...:)
Persze most jön csak a java, amikor ezt a gyakorlatba át kell ültetni. Szeretem Istent. És szeretnék engedelmes lenni.
Hálás vagyok ezért a napért.

Kolossé 3:16 "...hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek."