Sok minden történt ezen a hétvégén. Korábban írtam, hogy anyáék nem voltak itthon szombaton egész nap. És hogy én voltam itthon Barnussal egyedül.
Rengeteg dologra kellett egyszerre odafigyelnem..ami nem mindig sikerült olyan jól:)
Pl ebédet akartam csinálni..öö..csak egy egyszerű rántottát:D De ez is kifogott velem, na nem azért mert még soha nem csináltam, hanem mert éppen akkor is máshol járt a szemem. Barnabás gondoskodott róla:P Késsel hadonászott, majdnem bepisilt...
Így a tojásaim picit odaégtek, de csak annyira, amennyit még kibírtunk:D
Meg volt a napi mosás-teregetés-mosás-teregetés. Na meg a mosogatás is.
Este aztán hazajött Gréti az unokatesóktól, és sírva mondta, hogy fáj a feje.
Megpróbáltam felhívni apát, hogy milyen gyógyszert adjak neki. Gondoltuk, biztos kimerült..bárkinek fájhat a feje. Kérdeztem is tőle, hogy nem nézett e túl sokat tv-t, vagy nem gépeztek e túl sokat..de ő csak mondta hogy neeem. Nem nagyon értettem, hogy akkor most mi van.
Kiderült, hogy egyetlen ici-pici tényezőt elfelejtett mondani, mégpedig, hogy Bohuséknál leesett a lépcsőről. Egy elég magas lépcsőről. Legurult.
Láza nem volt, de a feje nagyon fájt, és nem tudta megmondani, hogy hol.
Már csak ez hiányzott az estéből. Anyáék még sehol, van egy síró hugom, egy örökmozgó kisöcsém, és nem tudok mit csinálni...ááá
Lassan kezdett hányingere lenni, mármint Grétinek, és innen sejtettem, hogy mi lehet a baj. Az agyrázkódásnak vannak ilyen tünetei.:S
Lefektettem, itattam...és vártam..anyáékat.
Este fél 10kor haza is értek. Mivel addigra már egyszer hányt, és még utána is, ezért bevitték a kórházba.
De végül hazaengedték, mert nem olyan vészes.
Vasárnap szigorú fekvés volt:) Ma már szinte semmi baja, hála Istennek! De azért nem fog a héten tesizni, meg néptáncolni. Pihennie kell. Ennyivel megúszta:)
Így még én sem jártam, hogy ennyire egyedül lettem volna egy ilyen komolyabb problémával, de azért Isten itt volt:)
Izgalmas 7végénk volt..:P
6 megjegyzés:
Hát igen, mi már csak az események végére értünk haza, derekasan helytálltál! :))
akkor érezni mit ér valaki amikor nincs... de szerintem is ügyes voltál, és máris felkészültebb az életremerthát a gyakorlat teszi mesterré Lau-t.... Csaba
jo hogy nem panikoltal be, :) ugyes vagy te, es gyogyulast a kishugicanak :)
Gréti felszaladt a lépcsőn, megcsúszott, és visszagurult. Én csak lefele jövet csúsztam el pár éve, de azt a derekam bánta. Én éppen tévét néztem, szóval mire megfordultam, már az utolsó lépcsőfoknál tartott. Először sírt, aztán azt mondta, hogy nincs semmi baja, és nem kell téged felhívni.
Hiába, trükkös lépcsőnk van :D
Én már megszoktam, és simán rohangálok fel-le, de ha valaki jön hozzánk vigyázzon! Nehogy úgy járjon, mint Gréti :P
A Gyermekvédő Liga tagjainak írom: a nagylányunkkal folyamatos telefonkapcsolatban voltunk és elláttuk a megfelelő tanácsokkal (bár ügyesen megoldotta volna egyedül is). Az ügyeletes orves semmi kifogást nem emelt az eljárásunk ellen, a gyermekorvos pedig kifejezetten megdicsért bennünket: "Nagyon jól csináltak mindent."
a Szülők
nem híreszteltünk semmiféle rossz hírt rólatok, szülőkről, nyugiii:P
Megjegyzés küldése