első tavaszi séta

Ma egy egész délelőttöt töltöttünk együtt. Pár száz méterre a lakásunktól felfedeztünk egy gyönyörű parkot. Már nagyon vártuk ezt a tavaszi időjárást, amikor nem kell vastag cipőt/kabátot hordani, ülhetünk a napsütésben, beszélgethetünk a szabadban, vagy csak csendben sétálunk egymás mellett. :)
Készítettünk néhány fényképet is, Dani nagy örömére most már ennek is eljött az ideje.

Vendégvárás

Mind a ketten (Danival) nagyon szeretünk vendégeskedni. :) Megvan az az idő is, amikor csak ketten vagyunk. És nagy szükség van arra. De olyan jó érzés, amikor mások jönnek hozzánk, beszélgetünk, együtt vagyunk, jól érezzük magunkat (és ez nálunk nagy örömünkre nagyon gyakori).
Ma egész nap egyedül voltam itthon, mert Dani dolgozik. Örültem, amikor egy kedves ismerős felhívott, mert hallotta, hogy egyedül vagyok, és hogy itt van Pesten, feljönne hozzám. :) Van még mit csinálni ma, de jó, hogy lesz társaságom.
Ismét sűrű, de jó hétvége. :)

a felhők mögött süt a nap

Sokszor jár ez a fejemben. Főleg, mióta olyan borongós az időjárás errefelé. Úgy várom már a napsütést, a kabát nélküli időt. Olyan könnyen befolyásol engem az időjárás, hogy jajj. :P Nehéz jókedvűen ébredni, ha az ablakon kinézve az ember nem lát mást, csak zuhogó esőt. Szinte már bent fázom. :)
Mindezek ellenére jó itt nekünk Budapesten. Szeretünk itt élni a kis lakásunkban. Igaz, a suli és a munka miatt mostanában szinte csak este találkozunk, de azt az időt igyekszünk tartalmasan eltölteni. Milyen jó lesz majd, ha már sétálni is kimehetünk a szabadba. :)
Jöhetnek az újabb képek is...majd...ezek az ősszel készültek. Egy kis nosztalgia. Azon a napon voltunk 1 hónapos házasok. Azóta eltelt már egy kis idő...:)

Az elmúlt hétvégén Szegeden voltunk ifi konferencián. A "Kapcsolatok" volt a téma. Aktuális nagyon...
Egybekötöttük rokonlátogatással, remek vendéglátóink voltak. Innen is köszönet nekik mindenért :)
A napokban (is) az a stratégiám, hogy megpróbálom nem elengedni magam, nem panaszkodni a fáradtság miatt...nem is olyan könnyű. :) Helyette mondjuk inkább azon agyalok, hogyan tudnék Daninak valamivel örömet szerezni. Ez minden napra jó motiváció. :) Ma pl sikerült hamarabb hazajönnöm a suliból (ritka esetek egyike), és így elkészült az ebéd, mire ő hazaért. Jó volt látni, milyen jólesett neki. Az életünk apró örömei...ha nem lennének...
Jó tapasztalni, hogy Isten velünk van, bármilyen helyzetben is vagyunk. :)

frissítem :)

Itt egy tavaszváró kép itthonról. Az itthon most már Budapest 10. kerülete, szeretem. :)
Éppen pár hete kezdtem egy nehéz félévet a Petőben, csiszolgat rendesen. Sok a feladat, nagy, és egyre nagyobb a felelősség is, itthon vár a házimunka, de még mindig úgy gondolom, hogy itt a helyem.
Hogy miért is kezdek neki újból a bejegyzéseknek? Jólesik írni. Ha csak pár sort is. Ez egyfajta pár perces kikapcsolódás is, egy-egy zsúfolt nap után.
Szeretném, ha más is épülhetne ezek által. :)

kitartani

Ez a jelszó, különösképpen a következő héten. (és persze még utána, de most szépen csak sorban...:P )
Ez a félév egy kissé zavaros lett, a mi hibánkon kívül. Hirtelen jött változások a vizsgákkal kapcsolatban, gyors beadandók, stb. Éppen mondtam is, hogy emberileg nézve ez a vizsgaidőszak nem éppen teljesíthető így. De milyen jó, hogy nem magamra kell néznem, hanem van Akire nézhetek. :)
Rengeteget kell tanulnom, amit már el is kezdtem, de jelenleg nem látom az alagút végét...
Van egy rossz szokásom: a halogatás. Ez nekem minden nap harc. Nagyon kemény harc. Kérlek, ha eszetekbe jutok, imádkozzatok értem, hogy képes legyek elvégezni a minden napra kitűzött feladatomat. Nem lesz könnyű ez az egy hónap, de hiszem, hogy Isten nem véletlen tervezte így. Sokat tanulok belőle, az biztos.
Legyen áldott hetetek!

Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt, és Isten békessége,  mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Filippi 4:6-7

Amikor Isten írja a forgatókönyvet

Ez volt az ifi konferenciánk alcíme. Nem sok előadáson tudtam bent lenni, de azt hiszem most sokszor eszembe jut ez az egy mondat. Amikor Isten írja a forgatókönyvet.
Szeretek tervezni. Előre tervezni. És mostanában tanulom, milyen az, amikor valami keresztül húzza a terveimet. Tudom, hogy Isten tanít engem ezek által, de néha azért nagyon-nagyon nem könnyű. Kilépni a biztonságosból a bizonytalanba.
És akkor ilyenkor eszembe jut a bemerítésemre kapott igeversem.
"Mert csak én tudom mi a tervem veletek..."
Gondolom, nem csak én vagyok így ezzel. Bízzátok ti is Istenre minden dolgotokat. Akkor még a váratlan helyzetek is könnyebben kezelhetők lesznek. :) Minden nap egy újabb lehetőség erre... Legalábbis én így tapasztalom.

mai tanulság

Amikor Isten írja a forgatókönyvet...

Ez az idei békési konferencia címe. Sok sok fiatalt várunk, már az előkészületeket is nagyon élvezzük. :)

És az az érdekes, hogy mostanában én is ezt élem...hogy újra és újra meglepődök azon, hogy Istennek milyen forgatókönyve van az én életemre.

Sokszor elképzelem, milyen is lesz egy-egy napom. Aztán egyszer csak másképpen alakulnak a dolgok.

Így volt ez ma is. Legszívesebben beteget jelentettem volna. Egész napos gyakorlat várt.

Reggel mentem. Fél 8ra. Ellátogattunk a Vígszínházba, körbejártuk, felmehettünk a színpadra, énekeltünk is. Kíváncsi voltam, milyen lehet a Petős gyerekekkel babakocsival-gyalog közlekedni busszal, villamossal. Szuper volt. :D

Rendkívül fáradtak voltunk utána, és még nem volt vége a napnak. Ebéd. És amíg a gyerekek aludtak, készültem a délutáni mozgásfejlesztő foglalkozásra, amit ma nekem kellett tartani. Féltem tőle. Ez volt az utolsó lehetőségem a jövő hét keddi vizsga előtt.

Sok minden nem úgy alakult a foglalkozás alatt, mint ahogy azt elterveztem...(és itt jön Isten forgatókönyve)

De a gyerekek ott maradtak a helyükön, többnyire (!! és ez már jónak számít :D ) csinálták a feladatokat és figyeltek rám. Olyan aranyosak. :)

A gyakorlatvezetőm nézte végig, és este értékelt. Ettől tartottam. Kritikus, de jószívű. :) És Isten annyira tudta, hogy nekem most nem kemény kritikára van szükségem, hanem bátorításra. És megkaptam. Jó tanácsokat kaptam, és még dicséretet is. Hála volt a szívemben. Jobb az, sokkal jobb, amikor Isten írja a forgatókönyvet. :)

a legjobb döntés

Az elmúlt hetekben úgy éreztem, hogy nagyon gyorsan történnek az események. Döntéseket kell hozni, vállalni kell az azzal járó következményeket, kockázatot. Isten nagyon tanít engem ezek által. Van olyan, amikor nem tűnik olyan nehéznek, és van amikor kifejezetten az.

De nincs annál jobb, mint amikor egyértelműen látszik Isten vezetése. Mint például ma este. Mai Ige olvasása közben, éppen elalvás előtt. :)

„Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád” (Jób 22:21 Károli)

A makacs kísértéseket és nyomasztó problémákat legyőzi Krisztus, abban a pillanatban, amikor megadjuk magunkat neki. Amikor Józsué Jerikó falai alá érkezett, Istennel találkozott, leborult és dicsőítette őt, feladta saját terveit, és ezt mondta: „Mit akar mondani szolgájának az én Uram?” (Józsué 5:14) Józsué megadása látványos győzelemhez vezetett.

A győzelmet a megadás hozza el! A megadástól nem gyengék, hanem erősek leszünk.

Végül mindenki megadja magát valaminek. Ha nem Istennek, akkor megadjuk magunkat mások véleményének és elvárásainak, a pénznek, a keserűségnek és haragnak, a félelemnek, vágyainknak vagy az énünknek. Szabadon megválaszthatjuk, hogy minek adjuk meg magunkat, de nem szabadulhatunk e döntésünk következményeitől.

Ez az...sokszor az a bajom, hogy ha elengedem a saját terveimet, akaratomat, akkor úgy érzem, kicsúszik minden az irányításom alól. Pedig az irányítás nem is az én feladatom. Isten itt van, és mutatja az utat. Csak a saját dolgaim annyira hangosak, hogy nem hallom tőlük az Igazi navigációt. Milyen jó, hogy Isten még a legfáradtabb estén is szól. :)

Öröm

Ez az ének jutott eszembe (a kép is ehhez kapcsolódik).

Az Úr örömmel tölti be a szívemet, az Ő öröme az én erőm.
Szívem ujjong örömében, és dicséretét zengem, az Úr örömöt ad nekem.

Ma reggel sikeresen befejeztem a 3. vizsgaidőszakomat. :) Még nem fogtam fel igazán.
Isten meghallgatta az imádságomat, és a tanárnő, aki korábban megbuktatott, ma szokatlanul jókedvűen jött vizsgáztatni. Tényleg nem jellemző rá. De ma...valahogy Isten vidámságot adott neki. :D Sikerült ugyanazt a tételt húznom, ami a múltkor kevés volt neki, hát most volt lehetőségem a javításra...Isten olyan békességet adott, hogy az izgalom eltűnt, jöhettek a megtanult gondolatok.
Különösen jó volt megtapasztalni ebben a hónapban az összefogást az ifiben. Ritkán voltam itthon, de az internet segítségével (erre tényleg nagyon jó! :) ) mindig tudtunk egymás vizsgáiról, feladatairól. Hálás vagyok értük, a sok bátorításért!

Akiknek még hátra van néhány megpróbáltatás, legyen ez az igevers bátorítás:

Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem. Ha megtelik a szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkem.
Zsoltárok 94:18-19

Én is imádkozom értetek, kedves vizsgázók (Hanni, Júlia, Kriszta, Andi, és a többiek) ! :)

Dicsérem Istent, mert

minden nap kimutatja szeretetét.
Most, ahogy olvastam a Bibliát, megtaláltam azt a képeslapot, amit Gyergyóban kaptam a nyáron.
"A tegnap elmúlt. A holnap még nincs itt. Ma segít az Úr!"
Hálás vagyok ezért. Sok a tanulnivaló (még 3 vizsga), de sok a bátorítás is. :)
Hátha ez most Nektek is az!

nosztalgia

Ezt a zenét hallgatom most sokat. Nagyon tetszik, és eszembe jutott róla a szalagavatónk. Már 2 éve volt! Szép emlék a keringő Bálinttal :) (ott felülről az első páros vagyunk, csak úgy pörgetett.....:) )Azóta eltelt egy kis idő. Gyorsan. :)
Hálás vagyok Istennek az elmúlt 2 évért!

Isten a szeretet

Most olvastam egy oldalon ezeket a gondolatokat. És olyan hálás vagyok Istennek az életemért, a családomért, mindenért, amit Tőle kapok, azért mert szeret. :)

"Isten irántad való szeretete az oka annak, hogy a szíved megdobban és annak is, hogy levegőt veszel.
Isten jó híre az, hogy ugyanannyira szeret a jó napjaidon, mint a rossz napokon. Ő akkor is szeret, amikor átérzed a szeretetét és akkor is, amikor nem tűnik úgy. Szeret tekintet nélkül arra, hogy mit gondolsz megérdemled vagy sem az Ő szeretetét."

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3:16

És itt van egy kép, karácsonykor (is) kifejezzük a szeretetünket egymás felé. Jó itthon lenni! :)


még több karácsonyi kép ITT. :)

betegen, de jó kedvűen

"Kész az én szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!" Zsoltárok 108:2

Csütörtökön megírtam az egyik legnehezebb vizsgámat. Nem tudom az eredményt, de nem sikerült jól. :P 15 percet kaptunk rá, és ezalatt alig tudtam átgondolni a kérdéseket-válaszokat...ez van, előfordul a felsőoktatásban. :)
Délután gyakorlatom volt, vártam már nagyon. Bementem a csoportba, és a gyerekek készülődtek. Bábelőadás volt a díszteremben. Ezért egy gyors ropievés, teaivás, bilizés után felöltöztettük őket A legszebb ruhájukba. Tényleg gyönyörűek voltak.
Végig egy kisfiúnak kellett segítenem. 3 éves, mint egy igazi herceg: szőke, kék szemű, gyönyörű széles mosoly az arcán. :) Athetotikus. Túlmozgásai vannak. Hát most ez fokozódott (azt hittem ennél már nem lehet jobban:P), annyira izgult a báb miatt, meg hát az ünneplő ruha...fehér ing, sötét nadrág. Csak úgy kapkodta a lábait, és száguldoztunk a hercegi hintóval (ez esetben a járókeret:D). Nagyon élveztük. Mindketten. :)
Színvonalas, hosszú bábelőadást láttunk. A gyerekek is, és mi is nagyon élveztük.
Ahogy jöttem haza, nyelni nem tudtam, annyira fájt a torkom. Ebben a félévben még nem voltam beteg. A gyerekek is betegek, náthásak, nem tudjuk kikerülni őket. :P
Estére belázasodtam. Hamar leterített ez a torokgyulladás...
De tudtam, hogy ha hazaérek, le kell üljek beadandókat írni. Fáztam, fájt a fejem, a torkom..de tartottam magam. :) Nem akartam ágynak dőlni.
És akkor Isten meglepett egy apró ajándékkal: az egyik évfolyamtársam szólt, hogy az egyik beadandót nem péntekre (mára) kell elkészíteni, hanem jövő hétre...Köszönöm! :)
Így viszonylag időben lefeküdtem aludni. Közben a lázam is lement.
Igaz, az ifit ma ki kell hagynom, de hálás vagyok azért, hogy Isten mindig gondoskodik rólam. :)
Hangom nem sok van...de azért a fenti igevers igaz! :)
Várom a jövőhetet, 3 vizsga...és azután mehetek haza. Olyan jó lesz. :)
Legyen szép, tartalmas hétvégétek!

Új időszak az életemben

Az elmúlt időszakban többször is írhattam volna, mert zajlottak ám az események. Mégis, úgy láttam jónak, hogy itt erről még nem írok. Eddig. :)
Kaptam egy nagy ajándékot, akit Borzási Dánielnek hívnak, és Mikulás napján megkérte a kezem. Igent mondtam, mert szeretem, és tudom, hogy Istentől kaptam. :)
A bemerítésemen kaptam ezt az igeverset: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr - békességet, és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." Jeremiás 29:11
Ezt tényleg csak Isten tudta előre, aki eddig is csodálatos módon mutatta az utat, és hiszem, hogy ezután is előttünk fog járni. Hálás vagyok ezért a biztonságért!
Olyan jó Isten kezében. Az életünk bármely helyzetében, időszakában tapasztalhatjuk.
Például a főiskolán is. :) Lassan (vagy nem is olyan lassan...) itt a vizsgaidőszak, a félévi értékelés. Sok a számonkérés, beadandó dolgozatok, zh-k, amik rendesen feladják a leckét. A gyerekek minden alkalommal várnak, én is örülök, amikor velük lehetek. Felüdülés ez nekem, akármilyen fárasztó. :)
Köszönöm, amikor gondoltok rám emiatt is. Sokat jelent! :)
Legyen áldott hetetek!

életjel :)

Egy kis kikapcsolódás. Ma este. Nem kell hozzá más, csak egy üres wc-papír guriga, barna papír, egy kis piros papír az orrnak, fekete filc, háztartási madzag, fa gyöngy (vagy az én esetemben levegőre száradó gyurmából készült gyöngy).
És íme az eredmény:

Csak az igazi hangulat kedvéért. :)

A napjaim egyébként elég sűrűn telnek. Isten nagyon tanít a helyes időbeosztásra, persze hogy olyan helyzetekkel, amelyek fel is adják a leckét. :) De tanulom. És van sikerélményem. Hálahála:))
Beadandók és vizsgák sora vár, de hát ilyen az egyetemisták élete. És különben is, annyi szép apró dolog van, amit meg ki nem hagynék. :) Például a gyerekek. Ma is ahogy fogadtak, amikor beléptem a csoportba...szóval ennek az időszaknak is megvan a maga szépsége. A lényeg, hogy Istennel járd végig...:)

Nem. Vagy mégis?

Ez futott át az agyamon, amikor ma elolvastam a Mai Igét. A címe: Hogyan segítsd át gyermeked a nehéz éveken? :D
Na, gondoltam magamban, ez most nem igazán nekem szól. Igen, tudom, hogy egyszer én is szülő leszek, de most nem ez a legaktuálisabb téma. Azért elolvastam. És egyszer csak jött egy mondat: Ami nem jön természetesen, azt meg lehet tanulni! És elvonatkoztatva a gyerekneveléstől, ez a mondat bizony nekem is szól. Sok tulajdonságom van, ami nem volt rám jellemző korábban. Isten és a különböző élethelyzetek alakították ki bennem. Ha visszaemlékszem saját magamra, nem is gondoltam volna akkor, hogy mi lesz belőlem. De Isten már akkor látta, hogy mivé akar formálni.
Csak egy példa.
Amikor megtértem, 16 éves voltam. Viszonylag csendes, visszahúzódó lány voltam, aki nem szeretett mások előtt megnyilvánulni. Így a bizonyságtétel elég ritka volt az én esetemben. Nem mertem megszólalni. Az évek során egyre több olyan helyzetet megengedett Isten az életemben, amikor egyszerűen nem volt más választásom. Be kellett vállalnom, fel kellett vállalnom. És egyre jobban ment. Nem a mondanivaló hiányával, hanem a bátorsággal volt bajom. De ez javítható. :) Még most is tapasztalom. Ahogy egyre nagyobb lettem, egyre több feladat hárult rám is az ifiben, és muszáj volt felnőni ehhez a feladathoz is. Isten választás elé állított. Vagy úgy élek mint eddig, és akkor magamnak megtartom a Vele kapcsolatos élményeimet, vagy elmondom másoknak. Ha elmondom, el merem mondani, akkor mások is bátorságot kapnak, hogy ők is elmondják. Tehát jó példa lehetek. Ezt szerettem volna. Így sokszor (még ma is) magamat erőteljesen háttérbe szorítva állok ki. De megéri. :) Értsétek jól, de ezt meg lehet tanulni. Van akinek nehezebben, van akinek könnyebben megy. De Isten mindenkinek a hangját szeretné hallani (nem feltétlenül sok ember előtt, ez lehet egy személyes beszélgetés is - a lényeg, hogy oszd meg másokkal, amit Istennel megtapasztalsz).
És emellett tanulság még az, hogy lehet, hogy te lehetetlennek tartasz valamit, amit Isten ki akar formálni benned. De ha engeded, hogy megtegye, olyanná válhatsz amilyennek Ő szeretne látni, és mindannyian ezt szeretnénk, nem igaz? :)
Nahát, a mai Mai Ige is nekem szólt. A látszat néha csal. Kár lett volna kihagyni.

ovis pocak

Itt a Petős gyerekeknél gyakori probléma az ivás hiánya. Ugyanis egyszerűen nem szeretnek inni. Ez egy újabb helyzet, amiben a konduktor és hallgató másodpercek töredéke alatt elveszítheti a türelmét. :)
Az egyik tízórai során én is megpróbáltam a lehetetlent. Hátha egy kortyot is lenyelnek a kis porontyok. :P 10 perc után azt hittem feladom. És akkor eszembe jutott valami.
"Számoljuk meg, hány korty fér bele a pocidba!" Ez a mondat csodákra képes. :D Eddig csak rajtuk próbáltam, de most a szünet alatt Barnus (4) ugyanezt produkálta. "Nem akarok inni...nem vagyok szomjas..." Odaültem mellé, és elhangzott az a bizonyos mondat. Láttátok volna az arcát. :D "Jóóóóó:)" Megszámoltuk. 23 volt. Ahogy lenyelte az utolsót, ez volt a reakció: "Most még egyszer" :D
Hát jó, én nem fogom visszatartani...:P A következő 24 lett. Megállapította, hogy eggyel több mint az előző. "Akkor most nagyobb a hasam??"
Mire képes egy gyerek, ha motiváljuk... Tetszik. :)

zenenap a saját szemszögemből

Olyan jó volt ma együtt, Istennek és egymásnak énekelni. Új énekeket. Is.
Ma kerületi zenenap volt itt, Békésen. (az elnevezés az én szüleményem, hirtelen így tudtam most megfogalmazni) Belényesből voltak vendégeink, akik példák lehettek/lehetnek számunkra.
Sok dolgot tanulhattunk, mégis én most egyet szeretnék kiemelni. Ami számomra most újként hatott.
Efézus 5:19-20 "...mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."

Isten ma is bátorított arra, hogy merjek szolgálni. Amikor szolgálok, nem csak Istennek szolgálok, hanem embereknek is. A szolgálat lehet bátorítás mások számára. Hát akkor miért vonakodok? Mondjuk, mert nem vagyok elég jó? Vagy mert éppen nincs kedvem? Gyenge kifogások. Én úgy gondolom. A szolgálat mindig áldozatokkal jár. Lemondani a saját kényelmemről. És könnyű azzal mentegetőzni, hogy alig vagyok itthon, vagy hogy nincs időm gyakorolni. De ma Isten arra is rámutatott, hogy nem a "miért nem?"-re kell válaszokat keresni...:)
Persze most jön csak a java, amikor ezt a gyakorlatba át kell ültetni. Szeretem Istent. És szeretnék engedelmes lenni.
Hálás vagyok ezért a napért.

Kolossé 3:16 "...hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek."

Spontán, de áldás volt...

...a hétvégém.
Anya csütörtökön felhívott, hogy nem lenne e kedvem szombaton elmenni velük Nagyváradra a lányok, asszonyok konferenciájára. Az első reakcióm az volt, hogy nem megyek. És ha belegondolok, még indokolt is lett volna. 5 hete nem voltam otthon, péntek este "hazaesem", és szombaton utazzak el már hajnalban, késő este haza. Aztán vasárnap egész délelőtt az imaházban vagyok, ebéd, és már jöhetek is vissza Budapestre.
DE:) Úgy döntöttem, hogy ennek ellenére elmegyek. És nem bántam meg. Tényleg nem.
Mami is eljött velünk, aminek külön örülök. Minden olyan jó volt.
*Debóra élete
*a derék asszony
*számomra kedves énekek, jó volt újat is énekelni :)
*látni ismerős arcokat: Adina és Zsefi (élőben is olyan drága baba:)), Júlia, Andi, Evódia, Johanna, és még sokan mások..örülök, hogy egyre többen vagytok :)
*eddig számomra ismeretlenekkel is beszélgetni: köszönöm Adél :)
*nevetés, komolyság: egy napon :)
*utazás (akik ismernek, tudják, hogy a szívem csücske, még itt Budapesten is:P)
*finomságok, töltött káposzta (kedvenc) :D
*egy kávé Mamival: ez azért különleges, mert nem kávézom...de Mamiért...:)
*Isten ott is ott volt, és tartalmassá tette ezt a szép napot

A hétvégém végül tényleg úgy telt el, ahogyan az első pár sorban írtam...de teljesen más szemszögből látom már...:)
Minden este beszélgettem a szüleimmel, most különösen is jókedvben teltek ezek az esték. Jó volt Anya, Apa. :)
Orsi, Balázs, Bálint, Beni, Gréti, Barnus. Veletek is jó volt találkozni. (Berta, veled egy hét múlva:P)

És talán a legjobb az egészben, hogy úgy búcsúztam el, hogy "találkozunk 1, azaz egy hét múlva". Ugyanis hamarosan több mint egy hetet otthon tölthetek a családommal. Köszönöm Istenem!
De addig is van még feladatom. Szeretném Istennel tölteni ezt a hetet is, kívánom nektek is, tapasztaljátok meg milyen jó, ha Vele telik! :)

zajlik az élet

"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." Préd. 7:14

Hát valami ilyesmi van mostanában. A gyerekek az oviban folyamatosan betegek, és én nem kerülhetem őket. Sőőt. Van, hogy konkrétan babusgatni kell őket amiatt, hogy sokkal nyűgösebbek. És érnek meglepetések. Szerdán készültem, hogy bemenjek az iskolába, de valami nem stimmelt. Kb 2 óra alatt belázasodtam. Meglepett. Délután beszéltem Apával, mondta is, hogy nem rég beszélték Anyával, hogy még nem is voltam beteg. Hát eddig. Már annyira nem vészes, sokat feküdtem, ennyi teát szerintem még életemben nem ittam. És kipróbáltam a mézes fokhagymát. Tökéletes. :D
A Berettyóújfalu-Debrecen hétvégém igen tartalmasra sikerült. Hamar eltelt. :)
Holnap pedig megyek Pécsre. Már úgy várom. Találkozom a családommal, régi-új arcokkal, akiket talán csak 4 éves koromban láttam utoljára. Érdekes lesz.
Érnek meglepetések itt Budapesten, de Isten mindig itt van velem. Tényleg nem lehet kitalálni, hogy mi fog történni. Terveim lehetnek, és kellenek is célok, hiszen anélkül nem haladnék előre. De van, hogy máshogy sül el. :) És azt is el kell fogadni.
Minden reakcióm attól függ, hogy milyen Istennel a kapcsolatom. Erre is rájöttem. Mindig van mit tanulni, nem unatkozom. :)

És hogy képet is tegyek, a múltkor nem készült Balázzsal kép, mikor Orsival fényképezkedtünk..hát most pótolnám. Én és a kisöcsém - címmel. :D