Most olvastam egy oldalon ezeket a gondolatokat. És olyan hálás vagyok Istennek az életemért, a családomért, mindenért, amit Tőle kapok, azért mert szeret. :) "Isten irántad való szeretete az oka annak, hogy a szíved megdobban és annak is, hogy levegőt veszel. Isten jó híre az, hogy ugyanannyira szeret a jó napjaidon, mint a rossz napokon. Ő akkor is szeret, amikor átérzed a szeretetét és akkor is, amikor nem tűnik úgy. Szeret tekintet nélkül arra, hogy mit gondolsz megérdemled vagy sem az Ő szeretetét."
"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." János 3:16
És itt van egy kép, karácsonykor (is) kifejezzük a szeretetünket egymás felé. Jó itthon lenni! :)
"Kész az én szívem, Istenem, arra, hogy énekeljek és zengedezzek lelkesen!" Zsoltárok 108:2
Csütörtökön megírtam az egyik legnehezebb vizsgámat. Nem tudom az eredményt, de nem sikerült jól. :P 15 percet kaptunk rá, és ezalatt alig tudtam átgondolni a kérdéseket-válaszokat...ez van, előfordul a felsőoktatásban. :) Délután gyakorlatom volt, vártam már nagyon. Bementem a csoportba, és a gyerekek készülődtek. Bábelőadás volt a díszteremben. Ezért egy gyors ropievés, teaivás, bilizés után felöltöztettük őket A legszebb ruhájukba. Tényleg gyönyörűek voltak. Végig egy kisfiúnak kellett segítenem. 3 éves, mint egy igazi herceg: szőke, kék szemű, gyönyörű széles mosoly az arcán. :) Athetotikus. Túlmozgásai vannak. Hát most ez fokozódott (azt hittem ennél már nem lehet jobban:P), annyira izgult a báb miatt, meg hát az ünneplő ruha...fehér ing, sötét nadrág. Csak úgy kapkodta a lábait, és száguldoztunk a hercegi hintóval (ez esetben a járókeret:D). Nagyon élveztük. Mindketten. :) Színvonalas, hosszú bábelőadást láttunk. A gyerekek is, és mi is nagyon élveztük. Ahogy jöttem haza, nyelni nem tudtam, annyira fájt a torkom. Ebben a félévben még nem voltam beteg. A gyerekek is betegek, náthásak, nem tudjuk kikerülni őket. :P Estére belázasodtam. Hamar leterített ez a torokgyulladás... De tudtam, hogy ha hazaérek, le kell üljek beadandókat írni. Fáztam, fájt a fejem, a torkom..de tartottam magam. :) Nem akartam ágynak dőlni. És akkor Isten meglepett egy apró ajándékkal: az egyik évfolyamtársam szólt, hogy az egyik beadandót nem péntekre (mára) kell elkészíteni, hanem jövő hétre...Köszönöm! :) Így viszonylag időben lefeküdtem aludni. Közben a lázam is lement. Igaz, az ifit ma ki kell hagynom, de hálás vagyok azért, hogy Isten mindig gondoskodik rólam. :) Hangom nem sok van...de azért a fenti igevers igaz! :) Várom a jövőhetet, 3 vizsga...és azután mehetek haza. Olyan jó lesz. :) Legyen szép, tartalmas hétvégétek!
Az elmúlt időszakban többször is írhattam volna, mert zajlottak ám az események. Mégis, úgy láttam jónak, hogy itt erről még nem írok. Eddig. :) Kaptam egy nagy ajándékot, akit Borzási Dánielnek hívnak, és Mikulás napján megkérte a kezem. Igent mondtam, mert szeretem, és tudom, hogy Istentől kaptam. :) A bemerítésemen kaptam ezt az igeverset: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr - békességet, és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." Jeremiás 29:11 Ezt tényleg csak Isten tudta előre, aki eddig is csodálatos módon mutatta az utat, és hiszem, hogy ezután is előttünk fog járni. Hálás vagyok ezért a biztonságért! Olyan jó Isten kezében. Az életünk bármely helyzetében, időszakában tapasztalhatjuk. Például a főiskolán is. :) Lassan (vagy nem is olyan lassan...) itt a vizsgaidőszak, a félévi értékelés. Sok a számonkérés, beadandó dolgozatok, zh-k, amik rendesen feladják a leckét. A gyerekek minden alkalommal várnak, én is örülök, amikor velük lehetek. Felüdülés ez nekem, akármilyen fárasztó. :) Köszönöm, amikor gondoltok rám emiatt is. Sokat jelent! :) Legyen áldott hetetek!
Egy kis kikapcsolódás. Ma este. Nem kell hozzá más, csak egy üres wc-papír guriga, barna papír, egy kis piros papír az orrnak, fekete filc, háztartási madzag, fa gyöngy (vagy az én esetemben levegőre száradó gyurmából készült gyöngy). És íme az eredmény: Csak az igazi hangulat kedvéért. :)
A napjaim egyébként elég sűrűn telnek. Isten nagyon tanít a helyes időbeosztásra, persze hogy olyan helyzetekkel, amelyek fel is adják a leckét. :) De tanulom. És van sikerélményem. Hálahála:)) Beadandók és vizsgák sora vár, de hát ilyen az egyetemisták élete. És különben is, annyi szép apró dolog van, amit meg ki nem hagynék. :) Például a gyerekek. Ma is ahogy fogadtak, amikor beléptem a csoportba...szóval ennek az időszaknak is megvan a maga szépsége. A lényeg, hogy Istennel járd végig...:)
Ez futott át az agyamon, amikor ma elolvastam a Mai Igét. A címe: Hogyan segítsd át gyermeked a nehéz éveken? :D Na, gondoltam magamban, ez most nem igazán nekem szól. Igen, tudom, hogy egyszer én is szülő leszek, de most nem ez a legaktuálisabb téma. Azért elolvastam. És egyszer csak jött egy mondat: Ami nem jön természetesen, azt meg lehet tanulni! És elvonatkoztatva a gyerekneveléstől, ez a mondat bizony nekem is szól. Sok tulajdonságom van, ami nem volt rám jellemző korábban. Isten és a különböző élethelyzetek alakították ki bennem. Ha visszaemlékszem saját magamra, nem is gondoltam volna akkor, hogy mi lesz belőlem. De Isten már akkor látta, hogy mivé akar formálni. Csak egy példa. Amikor megtértem, 16 éves voltam. Viszonylag csendes, visszahúzódó lány voltam, aki nem szeretett mások előtt megnyilvánulni. Így a bizonyságtétel elég ritka volt az én esetemben. Nem mertem megszólalni. Az évek során egyre több olyan helyzetet megengedett Isten az életemben, amikor egyszerűen nem volt más választásom. Be kellett vállalnom, fel kellett vállalnom. És egyre jobban ment. Nem a mondanivaló hiányával, hanem a bátorsággal volt bajom. De ez javítható. :) Még most is tapasztalom. Ahogy egyre nagyobb lettem, egyre több feladat hárult rám is az ifiben, és muszáj volt felnőni ehhez a feladathoz is. Isten választás elé állított. Vagy úgy élek mint eddig, és akkor magamnak megtartom a Vele kapcsolatos élményeimet, vagy elmondom másoknak. Ha elmondom, el merem mondani, akkor mások is bátorságot kapnak, hogy ők is elmondják. Tehát jó példa lehetek. Ezt szerettem volna. Így sokszor (még ma is) magamat erőteljesen háttérbe szorítva állok ki. De megéri. :) Értsétek jól, de ezt meg lehet tanulni. Van akinek nehezebben, van akinek könnyebben megy. De Isten mindenkinek a hangját szeretné hallani (nem feltétlenül sok ember előtt, ez lehet egy személyes beszélgetés is - a lényeg, hogy oszd meg másokkal, amit Istennel megtapasztalsz). És emellett tanulság még az, hogy lehet, hogy te lehetetlennek tartasz valamit, amit Isten ki akar formálni benned. De ha engeded, hogy megtegye, olyanná válhatsz amilyennek Ő szeretne látni, és mindannyian ezt szeretnénk, nem igaz? :) Nahát, a mai Mai Ige is nekem szólt. A látszat néha csal. Kár lett volna kihagyni.
Itt a Petős gyerekeknél gyakori probléma az ivás hiánya. Ugyanis egyszerűen nem szeretnek inni. Ez egy újabb helyzet, amiben a konduktor és hallgató másodpercek töredéke alatt elveszítheti a türelmét. :) Az egyik tízórai során én is megpróbáltam a lehetetlent. Hátha egy kortyot is lenyelnek a kis porontyok. :P 10 perc után azt hittem feladom. És akkor eszembe jutott valami. "Számoljuk meg, hány korty fér bele a pocidba!" Ez a mondat csodákra képes. :D Eddig csak rajtuk próbáltam, de most a szünet alatt Barnus (4) ugyanezt produkálta. "Nem akarok inni...nem vagyok szomjas..." Odaültem mellé, és elhangzott az a bizonyos mondat. Láttátok volna az arcát. :D "Jóóóóó:)" Megszámoltuk. 23 volt. Ahogy lenyelte az utolsót, ez volt a reakció: "Most még egyszer" :D Hát jó, én nem fogom visszatartani...:P A következő 24 lett. Megállapította, hogy eggyel több mint az előző. "Akkor most nagyobb a hasam??" Mire képes egy gyerek, ha motiváljuk... Tetszik. :)
Olyan jó volt ma együtt, Istennek és egymásnak énekelni. Új énekeket. Is. Ma kerületi zenenap volt itt, Békésen. (az elnevezés az én szüleményem, hirtelen így tudtam most megfogalmazni) Belényesből voltak vendégeink, akik példák lehettek/lehetnek számunkra. Sok dolgot tanulhattunk, mégis én most egyet szeretnék kiemelni. Ami számomra most újként hatott. Efézus 5:19-20 "...mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében."
Isten ma is bátorított arra, hogy merjek szolgálni. Amikor szolgálok, nem csak Istennek szolgálok, hanem embereknek is. A szolgálat lehet bátorítás mások számára. Hát akkor miért vonakodok? Mondjuk, mert nem vagyok elég jó? Vagy mert éppen nincs kedvem? Gyenge kifogások. Én úgy gondolom. A szolgálat mindig áldozatokkal jár. Lemondani a saját kényelmemről. És könnyű azzal mentegetőzni, hogy alig vagyok itthon, vagy hogy nincs időm gyakorolni. De ma Isten arra is rámutatott, hogy nem a "miért nem?"-re kell válaszokat keresni...:) Persze most jön csak a java, amikor ezt a gyakorlatba át kell ültetni. Szeretem Istent. És szeretnék engedelmes lenni. Hálás vagyok ezért a napért.
Kolossé 3:16 "...hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek."
...a hétvégém. Anya csütörtökön felhívott, hogy nem lenne e kedvem szombaton elmenni velük Nagyváradra a lányok, asszonyok konferenciájára. Az első reakcióm az volt, hogy nem megyek. És ha belegondolok, még indokolt is lett volna. 5 hete nem voltam otthon, péntek este "hazaesem", és szombaton utazzak el már hajnalban, késő este haza. Aztán vasárnap egész délelőtt az imaházban vagyok, ebéd, és már jöhetek is vissza Budapestre. DE:) Úgy döntöttem, hogy ennek ellenére elmegyek. És nem bántam meg. Tényleg nem. Mami is eljött velünk, aminek külön örülök. Minden olyan jó volt. *Debóra élete *a derék asszony *számomra kedves énekek, jó volt újat is énekelni :) *látni ismerős arcokat: Adina és Zsefi (élőben is olyan drága baba:)), Júlia, Andi, Evódia, Johanna, és még sokan mások..örülök, hogy egyre többen vagytok :) *eddig számomra ismeretlenekkel is beszélgetni: köszönöm Adél :) *nevetés, komolyság: egy napon :) *utazás (akik ismernek, tudják, hogy a szívem csücske, még itt Budapesten is:P) *finomságok, töltött káposzta (kedvenc) :D *egy kávé Mamival: ez azért különleges, mert nem kávézom...de Mamiért...:) *Isten ott is ott volt, és tartalmassá tette ezt a szép napot
A hétvégém végül tényleg úgy telt el, ahogyan az első pár sorban írtam...de teljesen más szemszögből látom már...:) Minden este beszélgettem a szüleimmel, most különösen is jókedvben teltek ezek az esték. Jó volt Anya, Apa. :) Orsi, Balázs, Bálint, Beni, Gréti, Barnus. Veletek is jó volt találkozni. (Berta, veled egy hét múlva:P)
És talán a legjobb az egészben, hogy úgy búcsúztam el, hogy "találkozunk 1, azaz egy hét múlva". Ugyanis hamarosan több mint egy hetet otthon tölthetek a családommal. Köszönöm Istenem! De addig is van még feladatom. Szeretném Istennel tölteni ezt a hetet is, kívánom nektek is, tapasztaljátok meg milyen jó, ha Vele telik! :)
"A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik." Préd. 7:14 Hát valami ilyesmi van mostanában. A gyerekek az oviban folyamatosan betegek, és én nem kerülhetem őket. Sőőt. Van, hogy konkrétan babusgatni kell őket amiatt, hogy sokkal nyűgösebbek. És érnek meglepetések. Szerdán készültem, hogy bemenjek az iskolába, de valami nem stimmelt. Kb 2 óra alatt belázasodtam. Meglepett. Délután beszéltem Apával, mondta is, hogy nem rég beszélték Anyával, hogy még nem is voltam beteg. Hát eddig. Már annyira nem vészes, sokat feküdtem, ennyi teát szerintem még életemben nem ittam. És kipróbáltam a mézes fokhagymát. Tökéletes. :D A Berettyóújfalu-Debrecen hétvégém igen tartalmasra sikerült. Hamar eltelt. :) Holnap pedig megyek Pécsre. Már úgy várom. Találkozom a családommal, régi-új arcokkal, akiket talán csak 4 éves koromban láttam utoljára. Érdekes lesz. Érnek meglepetések itt Budapesten, de Isten mindig itt van velem. Tényleg nem lehet kitalálni, hogy mi fog történni. Terveim lehetnek, és kellenek is célok, hiszen anélkül nem haladnék előre. De van, hogy máshogy sül el. :) És azt is el kell fogadni. Minden reakcióm attól függ, hogy milyen Istennel a kapcsolatom. Erre is rájöttem. Mindig van mit tanulni, nem unatkozom. :)
És hogy képet is tegyek, a múltkor nem készült Balázzsal kép, mikor Orsival fényképezkedtünk..hát most pótolnám. Én és a kisöcsém - címmel. :D
Ma reggel kezembe került egy fényképalbum. Mégpedig az, amit a 18. szülinapomra kaptam Anyától és Apától. Az elején ez áll: "Neked biztosan hosszú idő, nekünk szinte egy pillanat: 18 év... Fogadd szeretettel ezt az albumot és őrizd sok-sok éven át. Megelevenednek majd az emlékek és könnyebb lesz mesélned az unokáidnak is! :)" Hát...az unokák még várhatnak...:D Mindenesetre én nagyon élvezem ahogy Anya albumot készít. Nemcsak a képek vannak benne, hanem kisebb kommentek is, amik néha komolyabb, néha egészen vicces formában íródnak. Ott kezdődik, hogy ők megszülettek. Aztán képek a fiatalkorukról, majd az első találkozásukról, és "végül" az esküvői fotó. És itt jövök én. :) Képek rólam. Pár naposan, az első lépéseim megtétele közben:P, a pécsi házunkban, a Pécs-Somogyi imaházban, Mamival, ...egyszer csak már Berta is ott van. :) Azután Orsi, Balázs, Bálint, Beni is. Képek a nagyszülőkről, kirándulásokról. :) Családi kép, ahol már Gréti is velünk van. Gyülekezeti szolgálatról, táborokról, ahol annyi mindent tanulhattam. És végül a legkisebb tesó, Barnabás. Egészen friss emlékeim közé tartozik az, hogy nagyon szerettem sétálni vele, tolni a babakocsit, hátha elalszik. Általában ilyenkor futottam össze néhány kedves emberrel: "Jaj de gyönyörű baba, a tiéd ugye? Hanyadik?" :P 17 évesen vicces volt. Az albumot egy 2007-es karácsonyi családi kép zárja, és néhány kedves sor.
Szuper jó ajándék, szerintem egy ilyennek bárki örülne...:) (ha esetleg valaki kedvet kapna ilyet készíteni...)
És itt van 2 kép, a kedvencek :) Talán 1, és 2 évesen...(a kép minőségért bocsánat..) Ma az amúgy teljesen beosztott Petős időbeosztástól eltérő napom van, "csak" 2 órám lesz, így délelőtt bőven maradt idő a Bibliaolvasásra és a tanulásra. Úgy örülök ennek. :) Legyen szép napotok!
Ma érkezett Lidi, az egyik kedves unokatestvérem. Olyan jó, hogy itt van. :) Elmentünk sétálni, felmentünk a Citadellára, és csináltunk néhány képet. Nagyon elfáradtunk. Holnap bemerítés lesz a József utcában. Öröm. :)
Tökéletes terv. Istené. Véletlenül sem az enyém. :D Váratlan helyzetek, amikre abszolút nem számítok, mégis.....nem a rossz kedv, az ijedség, a bizonytalanság fog el, hanem a nyugalom, mosoly, a nevetés...:) Csodálkozok magamon. Ezt csak Isten csinálhatja. :D :D :D csak egy egyszerű példa: tegnapi gyakorlat. Egy masszív (nem duci, csak erős csontozatú) kisfiút kellett járatnom. Új még a csoportban, nem volt vele korábbi tapasztalatom. De semmi baj, nem ijedek meg, megoldom. Hát elindultunk. Segítségünkre volt egy fokos szék, amibe ő kapaszkodott (a közlekedés 20%-ban:D). Térdeltem mögötte, bal kezem a lábait kontrollálta, jobb kezemet a mellkasa előtt tartva fogtam a vállát, a fejét persze ráhajtotta a kezemre. Kicsavart egy helyzet volt. 5 perc után nem éreztem a csuklómat. Semmi baj, megoldom. :P Végállomás a szék. Leülünk, eszünk (kb ugyanebben a pózban). Nem volt időm panaszkodni. Reggel viszont nem mozdult a csuklóm. Ajjaj. Gyorsan bekötöttem. És nem nyávogtam. De miééééért?? Nem tudom. :D Tudjátok mi volt az első gondolatom? Itt a hétvége, ennél jobbkor nem is történhetett volna. Jövőhétig simán kipihenem. :) Ez egy csoda. Én nem ilyen vagyok. :P És eszembe jutott ez az ének...
Ma így indult a napom...borúsan, felhősen. Negyed 5kor keltem, és most indulok az oviba. Jó volt meghallgatni ezt az éneket. És mosolygok. :))))))))) Persze nem csupán emiatt, hanem hogy Isten ma is velem lesz, amikor 7től délig gyakorlaton leszek. Köszönöm! :))))) Legyen nektek is mosolygós a szerdátok! :)
többen is, hogy régen írtam már :) Igazatok van, pedig történnek ám a dolgok :)) A napjaimat javarészt a főiskola tölti ki, elméleti és gyakorlati órák sokasága. Visszaolvastam egy korábbi bejegyzésemet itt, és csak érdekességképpen "ellenőriztem" magam. :) Nem sorolom fel minden elhatározásomat, csak néhányat. *időbeosztás: egész jól megy, még én is meglepődök rajta:P az előre tervezés és a fontossági sorrend állítása tényleg nem felesleges, talán most jövök rá úgy igazán... *kapcsolatok ápolása: lehet fejleszteni:P a blogra sűrűbben szeretnék írni, hogy ti is értesüljetek az én fárasztó de csodás napjaimról. Telefonálás. Hm. Felerősödött az igény, mióta itt vagyok a fővárosban :D De a mértéket igyekszem tartani, nem a semmiről beszélgetek. :))) *MOZGÁS: ezt mindenképpen kiemelném:P Már csak a szüleim miatt is, akik mindig bátorítottak erre...:D Reggelente vár egy gyönyörű park, és egy kisebb "hegy" amit meg kell másznom, és mostanában ezt választom, nem a buszozást. Egyszer sem bánom meg. :P Esténként pedig Citadella, Villányi út, Feneketlen tó...közben szoktam telefonálni, mert amúgy egyedül nem mennék sehova. Azért Budapest az csak Budapest.:P De ez így pont jó, nekem is megvan a mozgás, közben pedig lehet ápolni a kapcsolatokat. Család és a legközelebbi barátok.
A gyakorlat valami fantasztikus, hullafáradt vagyok minden nap után, de megéri. Nekem mindenképpen. Annyit bátorítanak ezek a csöppségek, hogy csak ámulok bámulok. Majd elolvadok. :) A babahangjuktól leginkább. :)))
Készítettem néhány képet a telefonommal (nem a minőség a csúcs:P) csodaszép helyeken jártam. Van egy térképem a leghosszabb sétámról is. itt kezdem a napot... ez pedig este...gyönyörű helyek... és egyik este felmentem a Citadellára...ez a látvány fogadott...alattam a Duna, a hidak, a kivilágított Budapest...sooooo beautiful :) (a 143 lépcső + szerpentin már kevésbé:P) végül egy kis bepillantás az egyik kedvenc órámba:P a néni csak mesélt és mesélt Pető bácsiról...ő az egyetlen az Intézetben , aki személyesen is ismerte.............áradozik:D én meg próbáltam lekötni a foszladozó idegszálaimat:))))))) Ennyit az elmúlt pár hétről..biztos kihagytam valamit, de így is elég hosszúra sikerült. :) Isten szuper módon gondoskodik a mindennapjaimról, a jókedvemről, ad kitartást, és sok-sok erőt, amiért nagyon hálás vagyok! Most pedig megyek haza. Végre. Hiányoznak. :)
Orsi képei...méééééég légysziii:D
Ezen e képen látszik a legjobban a szobánk sárga színe, ilyen élőben. :)
Készen vagyunk a festéssel, gyönyörű lett. Otthonos. :) És a berendezés is kész. Végre. Jól érzem magam. :)
Ebben az állapotban vagyok most. :)
Ma sikeresen beköltöztem a kollégiumba. Ismét Budapest. :)
Nagyon vártam, de most olyan furcsa újból itt lenni.
A szoba berendezése az ágyon, a szekrényen és az asztalon kívül: 2 hatalmas utazótáska, 1 doboz könyv, 1 gurulós bőrönd, 1 hálózsák és egy medve.
Kipakolni nem érdemes, holnap festés. Csak így olyan nemhangulatos.
Finom ebédet ettem a nagyszüleimmel, Papa polcokat csinált a szekrényembe, összebarátkozott a karbantartós bácsival. :P Tartalmas nap volt ez a mai. Köszönöm! :)
Most pedig a megérdemelt pihenés...:)
Várom a kedves szobatársaimat, az új kolisokat, a holnap estét amikor ifire megyek végre:), és a vasárnapot amikor gyülekezetbe megyek itt Budapesten. :):):)
Hálás vagyok hogy ismét itt lehetek. :)
Üdv az otthoniaknak:)
Csütörtökön utazok fel Budapestre, a nagyszüleimmel, akik segítenek felköltöztetni a fél szobámat :D
A tanév csak hétfőn kezdődik, de vannak kollégiumi kötelességeim, amik miatt hamarabb ott kell lennem. Fogadom az új elsős kollégistákat. Ez nekem olyan jó feladat, annak ellenére, hogy elveszi a maradék időmet a pihenéstől. :P
Nem mellesleg kifestjük a szobánkat, így talán, sőt biztosan otthonosabb lesz napfény sárga színben tündökölve. :)
Várom nagyon, hiányoznak a gyerekek, minden csínytevésükkel együtt. :) És nem szabad kihagynom a szobatársaimat sem, akikkel 2 hónapja nem láttuk egymást.
A gyomrom szó szerint görcsben van, ami annyira nem kellemes. Nem szeretnék félni, izgulni az új éve miatt, ezt a szervezetem csinálja. És ezzel rendesen megnehezíti a dolgomat.
Sokat változtam az elmúlt évben, és még a nyáron is, így minden szempontból új lesz ez nekem.
Amiket Isten tanított nekem ebben az időszakban, azokat mind át kell ültetni a gyakorlatba...Budapesten...viszonylag egyedül...nagy kihívás, de szeretnék helytállni.
*az időbeosztás most már más alapokon
*kapcsolatok ápolása így a távolból is rendszeresen, de a mértéket tartva...nem könnyű, hogy ne a telefonon, vagy facebookon "lógás" legyen a jellemző :)
*a pénz bölcsen kezelése
*szolgálatok előtérben :)
*MOZGÁS :D, és így a lustaság elkerülése, tudatos terv szükséges (az én esetemben:P)...aki ismer közelebbről, tudja mire vagyok képes, ha ez nincs...:P
*laptop, zene csak a szükséges időben :P
*REND...a fejemben, a szobámban....:)
*előre tervezés, amennyire lehet
*ITI, avagy Istennel Töltött Idő szintén beépítve a napirendembe
Nem árt, ha meg van ez így leírva, van mihez visszatérni. Na de ezt mind a gyakorlatban...:)
Találtam egy éneket, ami kifejezi azt, ami most bennem van, ebben a nagy készülésben.
Hálás vagyok azért, hogy az évkezdésnél is gondoskodik rólam Valaki, az itthoniakon kívül. :)
Az elmúlt hetet Döbröntén töltöttem a József utcai baptista ifivel (később Jubi). Nagyon bennem van még az a sok élmény ami ott ért, és gondoltam megosztom veletek is. :) Úgy utaztam oda, hogy kissé kedvtelen voltam. Ennek fizikai és lelki oka is volt. DE! :) Isten egy szuper héttel ajándékozott meg minket: *az összes tanításból olyan sokat tanultam, hogy még most is azokon jár az eszem. :) rengeteg beszélgetést elindítottak, amikből szintén épülhettünk :) *ilyen sokat még soha (tényleg:P) nem beszélgettem egy hét alatt! És most olyan beszélgetésekről van szó, amik tartalmasak, azóta is emlékszem rájuk! *spontán imádságok...eddig számomra idegennek tűnt...mármint, amikor beszélgetek vkivel, és a végén imádkozunk...és az olyan jó, hogy tényleg nem felejtkezünk el egymásról, hanem már ott együtt megbeszéljük Istennel. Hihetetlen jó :) *teljesen otthon érzem magam a Jubiban, és nem mint csak fogyasztó...jó volt együtt szolgálni egymás felé! Felhúzni a másik ágyneműjét, elmosogatni, kitakarítani a mosdókat :P, rendet rakni, néha elpakolni egymás után :P...és még sorolhatnám. :) *esti tábortűz...játék...:D *esti tábortűz...beszélgetések... *énekek, amiket még nem ismertem, de azóta is eszembe jutnak.. Hálás vagyok az egész hétért Istennek, azért, hogy tanított, és hogy nem hagyott abban az állapotomban amelyben érkeztem! És hálás vagyok a Jubinak is, hogy közétek tartozhatok, és hogy épülhetünk egymás által! Ilyen, vagy ennél is jobb tábort jövőre :)
a nyári programok. A hétvégén csütörtöktől Bodrogon voltunk a családdal. Erdei találkozó volt. Mármint családi találkozó. A déditata Erdei László volt, innen leszámítva özönlöttek Bodrogra a népek. :) Tényleg népek. A család talán legnagyobb része ott él, ki kastélyban, ki kertes házban...:P Volt akivel újból össze kellett ismerkedni, de jó volt így. Beszélgettünk, játszottunk, énekeltünk, és régi-régi képeket nézegettünk. Vicces volt viszontlátni magamat is a kivetítőn. :D Íme egy nagy csoportkép, vannak hiányzók. :)
...van a szívemben, hogy eltelt ez az egy év. Sokat változtam, formált Budapest, az iskola, a szobatársak, a gyülekezet, az ifi, és végül de nem utolsó sorban Isten. Voltak nehezebb és könnyebb időszakok. Távol a családtól, az otthonomtól. Ilyenkor olyan jól esett a pestiek nagy nagy nagy szeretete! Főleg a József utcai barátok. Köszönöm Nektek! Mindig jókor voltatok velem. :) És az a sok bátorítás, amit otthonról kaptam...csak egy friss példát: pszichológia vizsga..nehéz téma. egy szót sem értek. felhívom Apát, hogy nem bírom, értelmetlen az egész, nem fog menni. és akkor magyarázott és magyarázott. tudta és értette! :D és segített. olyan jól esett. és büszke voltam, hogy mennyire sokrétű a tudása. :) Az a rengeteg finomság, amit Anya, Mamiék, meg mikor ki küldött. Feldobták az itt töltött időt. A beszélgetések a számomra nagyon fontosakkal... Kata és Adri, akik mindig itt voltak pár lépésre tőlem...sok vidámság együtt...holdfogyatkozássnézés együtt...citromos, narancsos, grapefruitos, almás finomság. :P Jövőre ugyanitt :) És jöjjön egy gyönyörű ének...
de biztosan haladok utolsó, és egyben legnehezebb vizsgáim felé. A mai nap teljes mértékben a tanulásé volt. Nem voltam sehol. Több, mint 30 fok volt a szobában, kint is. Szeretem a napsütést, de ma emiatt kikeltem magamból. Persze ezzel nem ment jobban a tanulás. Úgy éreztem, menten elolvadok. De nem adtam fel. Ma kaptam egy igeverset sms-ben: "Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is; de akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el." Ézsaiás 40:30-31 És megjött a felmentősereg egy nagy adag erős szél formájában. Jól esik a nyitott ablaknál tanulni, ahogy a szél fújja a hajam...és jól esik az is, hogy Isten még erről is gondoskodik. Elvette az álmosságomat, és most a jó időben ad erőt a tanulásra. (23:32 a jelen óraállás :P) Hálás vagyok ezért!
most szükségem van erre..mármint, hogy írjak. Engedtem magamnak 20:30-ig egy kis szusszanásnyi időt a pihenésre. Holnap vizsgázom fejlődés- és neveléslélektanból. Nagy falat. Igazán az. De haladok, mindig csak egy lépéssel előre. Mint az énekben. :) Egy hét múlva ilyenkor már végzek az első egyetemista évemmel. Nagy dolog ez. Egy évvel ezelőtt az érettségi volt az elképzelhető legnagyobb megmérettetés. És most tessék. Itt van ez a gyönyörűséges egy hónap félévente. :D Régen írtam már ide, talán a családi blog miatt is, de úgy gondolom, ezentúl ismét idelátogatok sűrűbben, és talán írok olyan dolgokat, amik inkább ide valók egy személyes blogba. Szeretném, ha ezek az élményeim számotokra is építőek, tanulságosak lennének. Szívesen veszem a visszajelzéseteket is! :) És hallgassátok ezt az igazán bátorító éneket, ami most a következő, és egyben utolsó 7 vizsgás napomban különösen is végig fog kísérni. :) Segít a kitartásban, segítsen Nektek is!
